Csőmozi# 90: A név halála a bolygó – The Titan find

Egy alien, Klaus Kinski és az olasz könyvelő bemegy a kocsmába.

Így kezdődhetett az ötletvihar, ami a Creature néven is közepes ismeretlenségnek örvendő mozgóképet létrehozta. Az olasz könyvelő talán csak lélekben, de biztosan ott lebegett a vizek, akarom mondani a Titán fagyott metánja felett, hiszen a termék amerikai és évekkel a nagy példakép után készült, de szelleme teljesen egybevág a digó koppintóipar ötlettelenségével és eredendő spúrságával. A kiberpunkot sejtető bevezetőben megtudjuk, feliratokról, hogy a jövőbeli űrkapitalizmusban az amerikai NTI és a nyugatnémet Richter (szép karriert futott be gyógyszergyárunk, kicsit félrecsúszva, Amerikából szinte mindegy) korporációk futnak versenyt a Szaturnusz holdján talált 200000 éves leletért, a korát úgy emlegetik ismételten, mint Frei Tamás a két-millió-dol-lár, ért-ik, nem for-intot. Az ős-rémvilág még óvatos megvilágításban is inkább hasonlít (film)gyári lomtárra, mint a Navigátor megkövesedett hajójára. A felderítők egyike fényképezkedés közben leül a tartályra, és mivel a bepetézést repedés, félrekapott kamera és visítozás grandiózus eszközei jelenítik meg, a rosszízű poénkodás a bepetézés irányáról a néző máris zsibbadt képzeletére marad.

Nem sokkal később a kutatók hajója rothadó rémpofákkal benépesített terrorista járműként csapódik egy Földtől nem messzi űrállomásba („Holy shit!” – foglalja össze a helyzetet az éleslátó parancsnok, pillanatokkal vaporizálódása előtt), és tanúi lehetünk az NTI újabb profi missziójának, amint összeáll. A céges önkény máris kivillantja a nyakkendőjét, ezek titkolnak valamit! A helyi Burke-hasonmás össze-vissza parancsolgat, mintha övé lenne itt minden (pedig tényleg), a fekete bőrszerkós kápónő-biztonsági tiszt annyira kemény, hogy a pár hónapos úton egy szót sem szól senkihez, viszont besöpri a hajódoktor nyugtatókészletét.  A legénység többi tagját a szövegkönyv válogatott kis emberi momentumok felvillantásával hozná közelebb (a díjnyertes írónak ezt taníthatták a húszcentes írókörben, mint érzelmi invesztálást), a Nők Lapja-címlaplány navigátor pl. a Scared to death c. ponyvaregényt olvassa, másik űrhajósnő az álszent, már majdnem mintha láttunk volna egy fél tőgyet negyed másodpercre típusú giccsenyelgés előtt vészjóslónak találja a Szaturnusz közelgő holdját. Miből gondolja, hölgyem?

A helyszínen némi kotorászás után előkerül a Richter-hajó egyetlen túlélője, név szerint Hans-Rudy Giger Hofner. Tényleg felfedezhető némi hasonlóság a két művész, Kinski és Giger arcában és gunyoros habitusában, de a kasztingost nem hiszem, hogy ez vezérelte. Kinskinek valószínűleg nem szóltak, hogy ez halálosan komoly produkció, vagy de, csak súlyán kezelte, mert kaján vigyorral baromkodja végig a többiek oszkárdíjas alakítását. Az űrhorror-fradikolbász cselekménybe bekerült minden, a nyúlás nyilvánvaló tárgyától a Vámpírok bolygója ős-Bava eresztésén át (ami maga is az Alien előképe) egészen a Lifeforce elemi erejű idegen-vámpír-pinarettenetéig.  Bocsánat, de Tobe Texasi Láncfűrészes Hooper nagy költségvetésű tu-fájának központi motívumát nem lehet máshogy hívni, és itt is megvalósul ennek kishúga. A bizonytalan státuszú rém, úgy tűnik, időnként célpontjai tudatfelettijébe tud sugározni a tudatalattijából, így az egyik kiszolgáltatott kannak eljön egy korábban leölt pucér nő. Tessék, az ultimate szubtilis-szekszuális férfi rémálom-ábránd, azaz frászt, csak ábránd. Ki ne vágyna rá a világ végén, mínusz 600 fokban, hogy utoljára legalább csöcsös Fürge Ujjak-modell csúszkáljon rajta? A szeleburdi rém néha megfeledkezik erről a képességéről, ilyenkor pacsmagos élősködő-takonypócokat ragaszt a telepatikus bábjaira, máskor simán belez. A kergetőzés az egyetlen említésre méltó szereplő (nem, nem a fenti művésznők, hanem Klaus) kigolyózása után végképp tét nélkülivé válik, marad a gore és a díszlet nézegetése. Helyenként lehet elismerően veregetni a tervező vállát, hogy a német hajón OFF helyett AUS olvasható, aztán csak angol billentyűzetbe csorog a vér a végén. Schade.

(A nullákat számoltam, passzolnak.)

HOLDKOMP