A spanyol fogoly
Az előbb hallhattunk róla, hogy Wolf kartársat elképesztő szerencse érte – de nem ő az első, aki kisegíthet egy bajba jutott arisztokratát.
A legtöbben kaptunk már levelet nigériai hercegektől, akik csak azért nem képesek hozzáférni mesés vagyonukhoz, mert nem tudják kifizetni az adminisztrációs költségeket – hiába, az igazi arisztokratát onnan ismerhetjük meg, hogy soha nincs nála készpénz. Nem tudom, manapság hányan dőlnek be ennek a trükknek, de egy 1997-es cikk szerint csak az Egyesült Államokban több mint százmillió dollárt sikerült kicsalni a trükkel az áldozatoktól – és ezek csak a bejelentett esetek voltak. A leghíresebb változata, a bajba jutott herceg mellett az évek során próbálkoztak külföldi lottónyereménnyel és egyéb variációkkal is, az egész trükk ősatyja viszont a spanyol fogoly története. Ezzel egyesek szerint már száz éve is próbálkoztak, de valójában a történet sokkal régebbi: valami élelmes csaló már 1588-ban is ezzel próbálta megkopasztani a naiv gazdagokat.
Az eredeti sztori szerint a levélíró az egyetlen, aki egy meg nem nevezhető arisztokrata és a szabadság között áll, ugyanis ő teheti csak le a nemesúrért az óvadékot egy spanyol börtönben – de mit ad Isten, nincs neki elég pénze, ezért fordul valakihez segítségért. A fogságban sínylődő arisztokrata persze bőséges jutalmat helyezett kilátásba megmentőinek, sőt, ha az áldozat segít neki, még a lányát is feleségül veheti. Hát hülye lenne, aki erre nem küld azonnal pénzt, nem? Persze ha küldtél, további nehézségek adódnak, még több pénzre van szüksége, a móka pedig egész addig folytatódik, míg az áldozatnak elfogy a pénze, meg nem unja a dolgot vagy ténylegesen feleségül nem vesz egy jó családból való lányt.
Más források szerint a csalás a tizennyolcadik századból származik, megint mások azt írják, hogy az 1920-as években terjedt el – egy biztos: ez legalább akkora üzlet lehet, mint a lottó.
