Hé, haver, hol a kocsim?
Egy kollega mesélte, hogy a cég kihelyezte majd’ egy évre külföldre. A plusz pénz, a változatosság azért elég csábító, szerintem ezzel mindenki egyetért. Persze az azért nem mindegy, hogy hova küldik, ugye. A fent említett embert speciel Skandináviába küldték, és mivel szerintem rohadtul utálták, annak is az egyik legészakibb pontjára. Sarkvidéki környezet, hurrá.
Maga a meló állítása szerint érdekes volt, mert hatalmas kamionok fékrendszereit vezérlő elektronikákat és szoftvereket teszteltek. Úgymond éles körülmények között. Az eredmények egyébként azt mutatták, hogy igencsak meg tud változni a válaszidő, ha a hőmérséklet mínusz kurvasok alá csökken. És nem jó irányba mozdul el az egész rendszer teljesítménye, hiába szereti az elektronika, ha hűvösen van tartva, azért ott is vannak határok.
Elmondása szerint az kollegák elég jó fejek voltak, bár nem az a térdetcsapkodva-röhögős társaság gyűlt össze. Mindenesetre alapvetően rendesek voltak, és segítőkészek. Kivéve, ha valamelyikük helyére parkolt a gyanútlan magyar munkatárs. Akkor csúnyán rá lett morogva, hogy álljon csak a saját helyére. Az szerencsétlen meg nézett, mint a vett malac, ugyanis senkinek sem volt kiírva a neve a parkolókhoz. Csak megszokásból (vagy más okból ugye) mindenki minden nap ugyanoda parkolt az iroda mellett.
Aztán egy nap csak jött a megvilágosodás, amikor lepakolt vagy fél méter hó, és az isten sem különböztette meg egymástól a hókupacokat amik a parkolóban sorakoztak. A rutinosak rögtön odaléptek a saját kocsijukat rejtő hóbucka mellé, és pár perc ásás után már mentek is haza. Az amatőrök meg nyilván valaki más autóját ásták ki, mert fogalmuk sem volt, hogy melyik hóhalom rejti az ő nyereményüket. Végül közös erővel szabadították ki egymást. Összefogtak, és az összes megmaradt kocsit kiásták, ez csapatépítőnek kifejezetten jó. De azért egy órás lapátolás nélkül is egész jól meglettek volna.
Szóval más kocsiját kiásni szopás. Más autójával elhajtani meg azt hiszem tán bűncselekmény. Manapság ezt már csak kifejezetten rossz szándékkal lehet megvalósítani, de én még láttam olyat, hogy az egyik Wartburg kulcsa jó volt a másikhoz. És volt még jó pár márka aminél tévedésből nagy ritkán előfordulhatott, hogy nem a saját gépjárművével hajtott el valaki. Persze ha volt valami megkülönböztető jel a kocsiban, akkor ilyen tényleg nem fordulhatott elő. A tükörre akasztott batárnagy dobókocka, vagy a borzalmas fa görgős hátmasszírozó például egyedivé tehetett egy kocsit. Esetleg egy bólogatós kutya. Vagy vicsorgós.
44 comments