A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás

Csipog az a kurva óra. Felkelsz, mert fel kell, félig még mindig aludnál, mert egészen kényelmes volt nem tudni magadról, ez egész addig így is van, míg el nem indulsz bizonytalanul botorkálva a vécé felé. Pisálni már ébren fogsz, mert garantált, hogy belerúgsz az ágy lábába, és kis híján rommá töröd a lábujjaidat. Ha hétfő van, korábban már megsérült a lábad, és úgy rúgsz bele valami nagyba és nehézbe. Januári hétfőkön el is törik, és úgy rúgsz bele az asztalba, hogy egy csomó minden fel is dől és össze is törik rajta.

Kellő rutinnal kezelhető ez. Csodálkozni semmiképpen nem szabad rajta, ilyen az élet.

A bátrabbak ilyenkor reggelit vesznek magukhoz, mi, földi halandók általában megelégszünk a főzzünk-e-kávét, nem lesz-e belőle baleset-forgatókönyv átpörgetésével, aztán iszunk egy szar nescafét. Ha mégis főzünk kávét, vagy odaégetjük az egészet a picsába, vagy elfelejtjük, hogy feltettük, haladók a vizet vagy a kávét is kihagyhatják a folyamatból. Nekem, ha véletlenül mégis sikerül, kiváló kávé jut, egyszer majd elmesélem, milyen kávéfőzővel (minden fillért megért), viszont az négyszemélyes, úgyhogy örökké fogok élni, miután reggel négy olaszos kotyogóst megittam. Állítólag jót tesz.

No de maradjunk a reggelinél: van, aki híve a műfajnak, és el sem tudja képzelni a napot nélküle. Tíz körül már én sem, de addigra már mindegy, mert már majdnem megyek nem ebédelni, mert az ebéd nyilvánvalóan valami olyan, mint amit a Sátán főszakácsa rántott elő a segglukából, és rántott ki gennyben – szóval felejthetően hétköznapi.

A jó reggeli kellemesen ellazult állapotban éri az embert, semmiféleképpen nem tartalmaz lekvárt és müzlit, de az angolok meg átestek a ló túloldalára, mert optimális esetben babot sem. A jó reggeli alapkövetelménye, hogy harmóniában élj a világgal – ami az előzményeket tekintve nem túl egyszerű -, vagy legalábbis ne legyen semmi dolgod legalább délután kettőig (akkor meg inkább aludj, ne reggelizz).

A magam részéről három eltérő megközelítést tudok értékelni, ezek pedig a következők:

1 – Az újságíró

Jobb esetben frissen főzött feketét iszik, szigorúan tej és cukor nélkül, mellé zaklatottan elszív egy cigarettát, megpróbálja felidézni az Esti Kornél valamelyik fejezetét, nem megy, inkább próbálkozik egy Hajnali részegséggel, de az sem, úgyhogy a félig elszívott cigarettával a szájában, kapkodva távozik a lakásból, telefonját, extrém esetben a kulcsát is hátrahagyva, mielőtt visszafordulna és leöntené magát a szintén ottfelejtett kávéval. Bónuszpontot ér, ha épp ingben kellett elindulnia, ebben az esetben biztos, hogy egy egész csésze kávét sikerül ráborítani. Ha fehér, kettőt.

2 – A hedonista

A hedonistának könnyű dolga van, mert nem nyolc előtt kell reggeliznie, úgyhogy voltaképpen ebédel, de még kissé zsenge a gyomra valami rántott radírhoz, amit kevésbé hedonista – szerencsétlenebb – hétköznapibb sorstársainak el kell tűrniük ebéd címén. A hedonista kinyitja a hűtőt, örömmel konstatálja, hogy van benne tojás és sajt, és no lám, akad még egy hideg sör is, úgyhogy sajtos rántottát készít fokhagymás pirítóssal, kolbásszal, hagymával, megissza hozzá a sört, és azzal a kellemes tudattal alszik vissza, hogy van a hűtőben még egy dobozzal, jó lesz az, amikor délután kettő körül felébred.

3 – Az, aki elrontja

A müzli még szónak is rossz. Kartonpapír –oké, magában még működne, hogy kartonpapírt eszik valaki, de a tejjel végérvényesen tönkreteszi még ezt is. Aki így próbál reggelizni, az csak valamilyen vélt társadalmi igénynek próbál megfelelni, az egyetlen, amiben igaza van, a narancslé, de ennyi erővel a dobozát is elropogtathatná mellé. Gyümölcsjoghurt? Az él, bazmeg. Ráadásul tetveket darálnak bele, hogy szép epresnek tűnjön, így sosem tudhatod, hogy tetűbelsőségek ficeregnek a kanaladon, vagy esetleg jutott neked az egészséggyárból egy valódi eper. A legjobb eset, hogy éhen maradsz, de így is valószínű, hogy valami kurva madáreledel egy bizonyos eleme a popcornhoz hasonlóan beragadt két fogad közé, ezzel viszont meg is van a délelőtti programod.

+1 – A lágytojás

Azt meg úgyis elbaszod, ha pedig viselsz nyakkendőt, leeszed vele. Zakóval, inggel, cipővel, bármivel ez ugyanígy áll, úgyhogy valószínű, hogy ha sikerül létrehoznod egy értékelhető lágytojást, azt meztelenül kell fogyasztani. Ja, és pohárba borítani megbocsáthatatlan bűn, szigorúan a héjából kell enni, és kenyérrel tunkolni. De ez tulajdonképpen mindegy, mert a vége úgyis az lesz, hogy szomorúan ülsz alsógatyában a hideg konyhában egy keménytojás előtt, amihez hiába nyomkodod oda a száraz kenyérhéjat.

Hát csodáljátok, hogy nem marad más, mint a szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás?!

(Kösz Douglas Adamsnek, az IHMnek meg a jövőbeli gyomorfekélyemnek, őt minden különösebb ok nélkül Gusztávnak fogom hívni)