Északi szél
A Winds egy norvég neoklasszikus-progmetal zenekar, 1998-ban alakultak, és különösebb túlzás nélkül állíthatjuk róluk, hogy mindegyikük zseniális zenész. A zenekar agya és dalszerzője Andy Winter (tessék, Winds of Winter), és ha megnézzük, hogy a tagok mögött milyen múlt áll, vagy elcsodálkozunk, vagy megértünk mindent. Lars Eric Si az Age of Silence-ben basszusozott, a gitáros Tidemann az Arcturusban játszott, Andy Winter az egyébként szintén zseniális Subterranean Masqueradeban szerepelt – az igazi meglepetés viszont Hellhammer, polgári nevén Jan Axel von Blomberg, aki az Arcturuson és a Dimmu Borgiron kívül a Mayhemet is megjárta – mit megjárta, a black metal egyik ősatyja -, itt meg úgy üt, mint a kisangyal. Oké, néha kiszalad belőle egy-két blastbeat, de ezt az egyébként nagyon nehezen meghatározható műfajú muzsikát nagyon érzi, tekerni kellő rákészüléssel kis híján bárki tud, de valahol itt kezdtem el megérteni, hogy miért tartották sokan a világ egyik legjobb dobosának.
A vonósok, később pedig a norvég filharmonikusok, illetve a számtalan vendégzenész és –énekes pedig csak a habot jelentik a tortán. A Winds tíz év után idénre jelentkezik majd új albummal, ha minden igaz – kíváncsian várom. Addig meg szóljon az egyik kedvencem az Imaginary Direction of Time-ról. Ja, és külön pirospont, hogy Rachmanyinovot is dolgoztak már fel.
https://www.youtube.com/watch?v=w9U_hMwgF3k
