A Trónok harca egy szar

Mindenki odáig meg vissza van ezért a szarért, ráadásul ellentmondást nem tűrően szeretnek azzal replikázni bármilyen kedvenc sorozatukat ért kritikára, hogy “mert te nem olvastad a könyvet” vagy “jajj, mert te is olyan könyvsznob vagy, igazából a sorozat az igazi”. Na, én olvastam a könyveket (ami azt illeti egy részét ráadásul angolul, hogy a nyelvészkedő faszparasztokat is kipipáljuk), plusz láttam az egész rühedék sorozatot.

Igen, minden nyomi vágyálma vált valóra, amikor egy alapvetően élvezhető fantasy sorozatot végre a nagyközönség elé tárva, decens büdzsével megfilmesítettek. Ilyenre ritkán kerül sor, akkor is inkább minisorozatok formájában, mint amilyen a Dűne volt (ami szerintem egyébként jobb, mint a Lynch féle balfaszkodás). Mivel lassan mindenből csinálnak sorozatot és a producerek öntik a formátumba a lóvét, ezért egyre másra készülnek újabban a hasonló szarok, amiknek közös tulajdonsága, hogy baltával baszkodják szét az alapanyagot, ezért őszintén lehet őket utálni.

A Game of Thrones szemét darab ilyen szempontból, mert szolgaian követi a Tűz és Jég dalának hangulatát és történetszövését, egy-két lényegtelen ökörségtől eltekintve. Így nyugodt szívvel fogom egy kalap alá venni a teljes univerzumot, ezt a túlírt, rétestésztaszerű nyüvedéket, aminél többet tényleg csak az internetes fórumok vettek el eddig feleslegesen az életemből. Meg a Lost. Természetesen spojlerezni is fogok, szóval ne olvasson tovább, akinek olyan rohadt sok szabadideje van, hogy szeretné magát végigenni ezen az egészen.

Baromira nem fantasy

Egen, azért szereti mindenki, mert nem fantasy. Kardozós/baszós kosztümös izé, de rohadtul nem fantasy. Ami azt illeti, a sorozat és a könyvek túlnyomó része a középkori mesedallas világában történik, nagy ritkán beszúrnak egy egy sárkányos jelenetet és utalgatnak a jégzombikra, akiket senki sem látott. Nyilván hallgatva a kritikákra elkezdték tolni ezt a vonalat is, ami szerintem egy egyértelmű lejtmenet: elég csak a “Dani sárkányon lovagol, mint egy kamaszfiú nedves álmában” c. sorozatepizódra gondolnunk. Eredetileg azért kezdtem el olvasni, mert mindenki szerint a világegyetem legjobb fantasyja. Aztán csak nem gyüttek a koboldok, jött helyette homályos utalgatás a régi istenekre, meg pár baszott nagy farkas.

Gyakorlatilag történelmi fikció. Attól, hogy beleszőnek pár elemet a műfajból csak elhúzzák a mézesmadzagot. A sorozatból szántszándékkal kihagynak néhány erősebb, borzongatóbb részt is, csak hogy lehessen több törpével baszós ringyót mutogatni. Rettentően nagy csalódás a könyv is és a film is ilyen szempontból.

Nincsenek új karakterek

Ugyanazoknak a balfaszkodását nézni már Dzsokiék idejében sem volt érdekes pár év után. Nem lesz akkor sem az, ha éppen egy olyan csávóról van szó, aki kvázi önszántából levagdostatta az ujjait, hogy aztán a nyakában hordja. Nem zavarna, ha Martin miközben polírozgatja a jellemüket néha előjönne pár új érdekes szereplővel, ha nem az lenne a kedvenc szórakozása, hogy az új karakterek bemutatása a helyett kiirtja a teljes stábot. Lényegében ugyanazok a kétdimenziós, davos-szerű balfaszok és kisujj-szerű intrikusok kerülnek elő újra meg újra. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy ki a faszom az a Jorah Mormont? Naugye.

Az se sokat segít amúgy, ha nyilvánvaló geciládákkal pakolják teli a sorozatot, mert az ember egyszerűen ráun az erőszakra. Én konkrétan azért jártam rá egy időben a sorozatra, hogy szurkoljak annak, hogy nyírják már végre ki a kis szőke köcsög fattyú Joffreyt, hogy aztán azért járjak vissza, hogy nyírják már végre ki a kis barna köcsög fattyú Ramsayt. Gondolkozom, hogy most melyik kis köcsög fattyúra tegyem a voksom, de Jon Snow eléggé előkelő helyen van jelen állás szerint, csak a köcsögfaktort kell még feltornásznia.

Na, szóval az érdekesebbek jönnek és mennek. Meg ilyen Briennek, akik a semmiből jöttek és oda is tartanak. Senki nem fogja visszaadni nekem azt az időt, amit Brienneről olvastam. A kezdeti könyvek a tragédia és az árulás körül forogtak és szinte senki nem vette észre, hogy nincs semmiféle történet. Semmi. Nem történt az égegyadta világon semmi. Saját bevallása szerint Martin valami öt évet vakarózott a Sárkányok Táncán, mert egyszerűen nem haladt előre. Más dolgokkal is foglalkozott, annyira nem. Fingja nem volt, hogy mi a szart kezdjen ezzel a bagázzsal, akiket felépített, de nem csináltak az égegyadta világon semmit. Kicsinált mindenkit a gecibe, aki csak potenciálisan érdekelhetett volna minket Westeroson és ott maradtunk a resztlivel.

Egyébként innentől mindenképp írói bravúr, hogy úgy el tudta adni a maradék semmit, hogy attól az emberek zöme nem hányt hupililát. Az eset tanulsága, hogy bár a báját tulajdonképpen ez adta a könyveknek és a sorozatnak is, akkor sem szabad a főszereplőiddel ennyire olaszosan bánni. Amikor az átlagos néző vagy olvasó úgy érzi, hogy az érzelmi befektetését lehúzza a vén hülye a vécén, akkor joggal bassza a sarokba a könyvet. Pláne, ha a történetfonás szempontjából teljesen érdektelen Samwellek, Briennek meg Davosok maradnak. Színtelen, szagtalan semmik.

A jó fiúk veszítenek

A rajongói óvó szeretet leghangosabb megnyilvánulása, hogy “végre nem csak a jók győznek” és hogy micsoda revolutionary dolog, hogy végre nem fél valaki megölni a jó főszereplőket. Tény. Aláírom. De ez nem a való élet. A való életben a rosszfiúk pont olyan arányban győznek, mint a jó fiúk és bár tény, hogy az ember nem a való világot akarja újraolvasni a könyvben, mert elunná az agyát, azért mégiscsak túlzás, hogy Martin világában a jó fiúk sose győznek. Majdnem teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha valaki picit is jó fej és a jó ügy érdekében szeretne valamit csinálni, az két lábon járó hulla. Ned, Robb, Catelyn… mindnek szevasz. Arya is rendesen meg lett volna szivatva, ha nem keveredik bele abba az érthetetlen assassin’s creed szálba, aminek se füle, se farka.

És a rossz csávók? Nyilván élik világukat. Persze lehet tudni, hogy a közmondásos, Hókuszpók gonoszságával felvértezett, csak a geciségnek élő sztereotípiák, mint Joffrey meg Ramsay ki lesznek nyírva valami elképesztően undorító módon (mondjuk amúgy ez se volt trend az elején), de jellemzően addig aránytalanul sok szart kavarnak és végül egy náluknál is nagyobb tetü öli meg őket, ami nem hoz semmilyen kielégülést. Szerintem Martin egész egyszerűen szadista. Szinte látom magam előtt, hogy amikor elkezdi úgy szőni a dolgait, hogy a végén azok valami megoldáshoz vezetnének, vagy feloldozáshoz, akkor gondol egyet és azt mondja “hmm… najó, megölök valakit!”. Arra használja a szereplők halálának sokkértékét, hogy elkendőzze vele, hogy nem ért a történetvezetéshez.

A történetvezetés és a logikátlanságok

Szerintem néha fogalmuk sincs se a sorozat készítőinek, se a könyv írójának, hogy igazából mi a szart is akarnak ezzel az egésszel. Emlékeztek a dornei történésekre? Tudjátok, az a bizarr, ezeregyéjszakás dolog, amit senki nem értett, hogy miért. Gondolom nektek is annyi maradt meg, hogy egy halom szőnyegbe csavart balfaszt meglincselnek a tinédzser kis picsák, akik fan serviceként vannak jelen.  Az hova vezetett? Sehova.

Vagy Euron, aki átteleportált King’s Landingből, hogy Dani flottájával huncutkodjon a következő jelenetben, ami konkrétan a világ másik felén van. Aztán Jorah Mormont rejtélyes gyógyulása a világ leggyógyíthatatlanabb betegségéből? Vagy hogy a faszba fogadja el mindenki, hogy Cersei lényegében felrobbantatja a westerosi Vatikánt?

Vagy Jon miért nem mondja el senkinek, hogy visszatért a halálból? Nyilván mindenki odáig lenne és szétflesselnék magukat rajta, de ő inkább magában tartja. Az egész sorozat próbálja ezt olyannyira elkendőzni, hogy még véletlenül se tűnjön fantasynak, de még maga Martin narratívájában is úgy szerepelnek a Fény Ura által feltámasztott szereplők, mint “fire wightok”, ellentétben ugye az “ice wightokkal”, akiket a white walkerek támasztanak fel. Az egész sorozat tele van ilyen tökéletesen megmagyarázhatatlan baromságokkal, amik az egész történetet megváltoztatnák, ha picit is logikusabban döntenének a szereplők. Csak azért léteznek, hogy valami mesterséges feszültséget gerjesszenek.

Ezek tulképp mi a faszt is akarnak?

Az első pár könyvig tök érthető volt mindenki. Egyedül a történet nem volt a helyén, de legalább mindenkiről tudtuk, hogy mit akar. Aztán jöttek az ilyen finomságok, hogy Braavos, amit felszabadított rabszolgál alapítottak most a rabszolgakereskedelem központja. Kisujj, akinek tulajdonképpen mindent köszönhetünk, aki kinyírta Joffreyt, aki Ned Starkot is csőbe húzta, csak hogy hozzámenjen a felesége testvéréhez és tovább keverje a szart azzal, hogy kinullázza és az uralma alá hajtsa az egyik legnagyobb házat a vége felé egy sima kis mellékszereplő, aki gyakorlatilag nem jó semmire. Dani motivációi meg egész egyszerűen felfoghatatlanok. Pláne, amikor arról papol, hogy nem foglalja el King’s landinget, mert túl sok lenne az áldozat. Aztán meg mégis. Vagy Bran, aki tök normális volt, aztán meg kedélyesen eldiskurál a tesójával a megerőszakolásáról. Szerintem az írók konkrétan leszarják már az egészet.

Winter is coming

Szóval ja. Hol a jó égben van már annak a jelenetnek a többrétegű varázsa, amikor a csillogó szemű, pirospozsgás Bran felmászik a toronyra, hogy ott meglássa, ahogy Jamie épp keményen töcsköli a saját ikertestvérét, hogy aztán hanyagul lelökje a kisgyereket a toronyból, megágyazva ezzel egy életreszóló nyomorúságnak? Mostanra már csak a csöcsök és a sárkányok maradtak. Valahol ott baszódott el végleg az egész, amikor az a szerencsétlen liba kiemelkedett a tűzből egyszál sunában és a vállára szálló sárkánnyal ábrándos tekintettel nézett Westeros felé. Vagy amikor már az ötszázadik genyó-főhőst-leszopja-valaki jelenet ment le egyetlen évadban. Félre ne értsetek, rettentő messze vagy a prűdségtől, de egyszerűen unalmas volt már ugyanazt a narratívát ezredszer lenyelni.

A soron következő évadot azzal teaselik, hogy baszomnagy csatajeleneteket mutogatnak, illetve azzal villognak, hogy annyi statisztát alkalmaztak, hogy még. Meg pirotechnika, meg minden. Tök jó. Egyébként most már könyv sincs mögötte. Szerintem ez a sorozat megdöglött. Egyértelmű írói és úgy általában kreatív csődben van, egyértelműen el van nyújtva és őszinténszólva senki sem érdekel már belőle. Hogy mi lesz a jövője? Lezárják 2019-ben és készül vagy ötven spinoff.

De én abból már nem fogok kérni. Végigvergődöm a maradékot és aztán telisírom a párnámat, hogy megint mekkora hülye voltam.