A vajaskenyér imádata
Elképesztően nagy tévedés, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés a napban. Ugyan mi a franctól lenne fontosabb, mint bármi más étkezés a nap folyamán? Vannak emberek, köztük én, akik munka előtt konkrétan egy bonbont nem bírnak leszuszakolni a gyomrukba, annyira teli van a faszuk előre is a napi teendőkkel, ezért dobnak egy tejeskávét, vállukra basszák a táskát és mennek dolgozni. Halmazati esetben persze még rá is gyújtanak.
Na de vannak azok az áldott reggelek, amikor valami oknál fogva muszáj tápanyagot magunkhoz venni, mert horgászni megyünk, túrázni megyünk vagy épp bármi más királyságot fogunk csinálni. Ezeken a napokon már otthon, a szálláson vagy épp az autóban elkezd az ember felkészülni a naphoz és ehhez mi lenne tökéletesebb partner, mint egy jó vajaskenyér?
Megvadulok a vajaskenyértől. Nem, nem a margarintól, a margarin még lurpak formájában is egy nagy rakás szar, dermesztett olaj, antarktiszi sprotniknak való, fürdőnek. Nem, a rendes kenyérre vaj dukál. A vajat ráadásul nem kell hűteni. Mivel gyakorlatilag olyan, mint a zsír, ezért simán el van egy vajas tálon, aminek van egy kis födője. Tudtok bármi szexibbet, mint egy jó vajastál, rajta vajjal, ami csak kicsit van megdermedve? Persze vaj és vaj között is van különbség, de a leghitványabb vaj is olyan, mint a fehér költészet. Mint ha a felhők tömbbe szilárdulva várnák azt, hogy harapj egy falatot a mennyből.
A kenyér igazából nem is számít annyira. Ízlés dolga, hogy fehér kenyérre, vagy épp barnára kened. A lényeg, hogy ha lehet, ropogjon. Ahogy rosszanva lefordulnak a kenyér aranybarnára sütött kérgének recés kis morzsái a vajkés lapkája mellett, hogy aztán fenséges útjukat az öledben fejezzék be, az maga Isten Arca. A vaj olyan, mint amikor megszilárdulnak az angyalok örömkönnyei. A vaj az élet.
Ez a csávó meg vicces. Jó reggelt!
