A velős pirítós balladája
Egy kész koncepcióval léptem ki a munkahelyemről: csontlevest fogok főzni, olyan Szindbádosat, már láttam magam előtt, hogy a szép, aranyszínű lében úszkálnak a zöldségek, mellette meg – sőt, főként – egy fokhagymás pirítós vár vastagon megkenve csontvelővel, meghintve sóval, borssal meg egy csipet pirospaprikával. Szinte éreztem már, ahogy kiütöm a velőt a deszkára, a zsír játékosan szétfolyik körülötte, kis tavacskába foglalva a remegő, zsíros velőt, ami szinte könyörög azért, hogy egy kanállal végigsimítsam az enyhén érdesre pirult, illatos kenyéren, pont nem lesz tűzforró a leves, mire megeszem a pirítóst, és még lesz időm megkeresni az erőspaprikát is, vajon főzzek-e tésztát, vagy ne, ki tudja, igazából nem is tudom, egy kis cérnametélt nem árthat, de az ember ilyenkor válaszút előtt áll: lehet, hogy amúgy vidékiesen kiszedi a zöldségeket, leszűri a levest, külön tálalja a levet, a húst és a zöldségeket, lehet, hogy csak úgy szedegetsz ebből-abból, a húsból is, és lesz egy tányér kiváló levesed, de azt is megteheted, hogy maradsz az aranyló erőlevesnél, és a forró levesbe beleütsz egy tojássárgáját, ami épp csak egy cseppet megfő, és elkevered benne, valamiféle krémlevesfélét, proteinbombát, tápláló nektárt hozol létre belőle – a zöldséget és a többit itt el is felejthetjük. Megtehetjük azt is, hogy zöldséggel tálaljuk a levest, esetleg cérnametélttel vagy lúdgége-tésztával, frissen aprított petrezselyemmel, néhány tekerés borssal – ezek után jöhet a marhahús, ha szerencsénk van, főtt krumplival és paradicsomszósszal, esetleg tormával, kovászos uborkával, bár én inkább a levesben eszem – így lehet két fogást készíteni egy füst alatt, igaz, órákon át kell főnie a levesnek ahhoz, hogy igazán szép színe legyen, a hús pedig vajpuhára főjön. A leveshez visszatérve: az ember megteheti azt is, hogy olaszosra vált, és készít az alapléből egy zuppa pavesét: egy szelet pirítósra reszel egy kis parmezánt, ráhelyez egy tojássárgáját, és felönti forró lével. Petrezselyem. Kész. Ínyencek vajon is megpiríthatják a kenyeret. Friss zöldfűszert használni ér, hadd vesszenek rajta össze az olaszok.
És akkor kiderült, hogy nincs velőscsont, csont sem, úgyhogy vettem egy fél kiló gombát, és kolbászos gombalevest készítek kakukkfűvel és babérlevéllel. Mire megfő, épp elalszom.
95 comments