A zsákszövet apoteózisa

Szoktunk néha foglalkozni az épített környezetünkkel, a heti beton különkiadásaink méltatlanul kerültek háttérbe, pedig a téma a flaszteren hever.

Egy érdekes iterációba futottam bele, a fekete szín és a bézsbe hajló zsákszövet reneszánszát élheti, mert újra felfedezték.

A len és bézs is egyébként ajánlott, aki szereti a természetes textíliákat, adnak plusz egy melegségérzetet a beltér hangulatához. Nem kell persze túlzásba sem vinni, de egy natúr sötétítő a megfelelően párosított és méretezett, belátást gátló függönnyel a kisebb nappalikban tökéletes lehet fiatal pároknak.

Így ha elindulunk a minimalizmus felől a mostani trendi dizájnban, ezt kapják a mamahotelből önállóba kiköltözők. Egy tucat könyv, két póló, egy törcsi, pár cipő. Kezdetnek pont elég. Letámasztom a létrát, felborítja a macska. Praktikus.

Nincs túl sok cucc, elfér. Ddddeeeee miért pont anyósnyelv a növény?

Itt azért már érdemes elgondolkozni, hogy okés, meg klassz ezt így egyszer megcsinálni, aztán használni ki fogja? Ezen a görgős puffon elképzelhetetlen, hogy valaki napi egy-másfél óránál többet tudna fészbúkozni egy hónapon túl. Kibassza a gecibe, akit arra kényszerítenek, hogy ezen ücsörögjön.

Aztán hát ugye, ergonómia, meg a testedhez igazodó vonalvezetés, ideoda átrendezhető formák. Persze. A hatodik héten elszaródik benne valami Kínában gyártott rögzítő pöcök, megrendeled, vársz három hónapot, áll öt hetet a vámon és kiderül, hogy a cikkszám ugyan jó, de nem passzol oda, ahová tervezték és rendelheted újra.

Viszont vannak jó hírek is. Feltalálták az ágyazható kanapét. Nem viccelek! Hol kanapé, hol ágy! Ez valami új. De tetszik, soha nem hallottam még hasonlóról.

A szinglikre is gondoltak. A zsákszövet senkit nem hagy cserben. Ha akarom, szék, ha akarom szófa.

Vagy rökamié. Nagyon modern.

Viszont itt letettem a nem létező szemüvegemet, kétszer kellett megnéznem, hogy ez az-e amire a prefrontális kortexem asszociációs rétegei szerint ilyenkor gondolnom kellene?

Elsőre elvetettem, ezért kellett második pillantást is vetni rá. Ez az otthonos kis belebújós kuckó valójában egy eufemizált allegóriája a születésünk helyének a kimeneti nyílással. Ahova sokak vissza is vágynak. Freud erről mondjuk könyveket írt.

Nem férnék el benne sajnos, de valamiért tudat alatt tetszik a formavilága.