Az áldozati kút

Beszéltünk már róla, hogy Diego de Landa mekkora genyóláda volt, de végül is faramuci mód neki köszönhető, hogy tudunk dolgokat a majákról.

Tegnap pedig azt is megbeszéltük, micsoda frankóság, hogy a Yucatán-félsziget mészkő bázisának köszönhetően víznyelők alakultak ki az évszázadok alatt.

Egyik reggel a templom tetején álltam, éppen akkor, amikor a látóhatárt rózsaszínűre festették a nap első sugarai. Mély és békés kora reggeli csönd borult a tájra. Az éjszakai zajok már elpihentek, a nappaliak még szunnyadtak. Fenn az ég és lenn a föld, mintha csak lélegzetfojtva várt volna valamire. Azután ragyogva és lángolva kelt fel a nagy, kerek nap és egyszeriben dalba, zümmögésbe kezdett az egész világ. A fák ágain a madarak, és a földön a bogarak tedeumot énekeltek. Maga a természet nevelte az első embert arra, hogy napimádóvá legyen, és szíve mélyén még a mai ember is hajlik az ősi hagyományokra.

Így látta Chitchen Itzát Edward Herbert Thompson, az a régész, aki a Yucatán-félsziget felfedezője lett. Trójának ott volt Schliemann, Egyiptomnak Champollion, de Mexikónak hiányzott az az ember, aki megfejtse a titkait. Ez lett – első körben, úttörőként -, Thompson.

Diego de Landa kutya volt ugyan, tűzzel-vassal pusztította a maja kultúrát, ahol érte, de végül mégis az ő kis, elfeledett könyvecskéje volt az, ami útnak indította Thompsont.

Thompson arra lett figyelmes, amit Landa egy bizonyos cenotéról írt. A püspök beszámolója szerint:

Szárazság idején a papok és a nép széles processziókban vonultak a kúthoz, az Esőisten haragjának kiengesztelésére. Hogy az istent jobb kedvre derítsék, áldozatokat is vittek magukkal: fiatal leányokat és ifjakat. Ünnepélyes szertartás után a leányokat a nedves és feneketlen mélységbe dobták, ahonnan soha többé nem kerültek elő.

Landa állítása szerint továbbá nemcsak emberi áldozatok kerültek a kútba, hanem az isteneknek szánt, értékes ajándéktárgyak is, ékszerek, szobrok, dísztárgyak. A püspök azt írta, “a maják aranyának legnagyobb készlete ebben a kútban található!” Thompson szó szerint vette ezt, és eldöntötte, hogy felderíti a kút titkát.

Most néhány szó erről az eltökélt emberről. Thompson Massachusetts-ben született, és azt az elméletet vallotta, hogy a maják a régi atlantisziak leszármazottai. 1885-ben Yucatánba utazott. Ott politikai pályát is befutott, majd konzul lett. Megérkezésekor még csak angolul beszélt, de hamar megtanulta a yucatec maja nyelvet.

Edward Herbert Thompson 

De hogy a pokolba lehetett volna abban az iszapos, mély vizű gödörben kutakodni? Thompson nem cicózott; megtanult búvárkodni. A kutatáshoz még pénzt is kapott, bár nagyjából mindenki hülyének nézte, amiért egy homályos legenda nyomába ered. Ezek után vett egy kotrószerkezetet. Mérőónnal megállapította, hogy az iszap mintegy huszonöt méteres mélységben fekszik, ember alakú fabábokat dobált le, majd csak ezután kezdte meg a keresést a kotróval. 1904-et írunk.

„Leírhatatlan izgalom kerített hatalmába, amikor a bagger öt emberrel acsörlőnél és fékberendezésénél, nyitott acélmarkolójával a magasba lendült. Egy rövid percig még a sötét lyuk fölött imbolygott, majd lassú lendülettel lefelé siklott és csöndesen elmerült a vízben. Utána néhány perces feszült várakozás következett, míg az éles fogak az iszapos talajba haraptak .. . A csörlő fölé hajolt munkások sötét bőre alatt megfeszültek az izmok, amikor az acélkábelek a felvontatott teher súlya alatt megremegtek.”

A kutatások eleinte nem sok eredményre vezettek. Korhadó fatörzsek, jaguár és őz csontváza, falevelek kerültek a felszínre, és Thompsont egyre jobban elfogta a kétségbeesés. Aztán egy nap, amikor szokása szerint a felszínre hozott törmeléket kutatta át, két furcsa, fehéressárga rögre bukkant. Olyannyira nem tudta mire vélni a dolgot, hogy megkapargatta, megszagolgatta, majd meg is nyalta őket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a tűz fölé tartotta őket. A környék fojtó, kábító, gyantás illattal telt meg. Thompson rátalált a kopálgyantára, arra a cuccra, amit a maják emberáldozatok alkalmával égettek. Ez még nem volt sok, de végre akadt valami, az első jel. A gyantatömbök után sorra bukkantak elő szerszámok, obszidiánkések, ékszerek, jadecsészék, lándzsahegyek.

Majd pedig, hosszú idő elteltével, felbukkant az első emberi csontváz.

Thompson ekkor leszállt a mélybe, társával, Nikolasszal, egy görög búvárral, hogy ott folytassák a kutatást.

Úgy tetszett, mintha villámgyorsan veszíteném el súlyomat. Mire egy fentről lezuhant régi síremlék romjain, egy nagy kőoszlop lapos oldalán megvetettem a lábamat, már teljesen súlytalannak éreztem magam. Az volt az érzésem, hogy inkább légbuborék, mint nehéz súlyokkal megrakott ember vagyok. De különös érzés fogott el akkor is, amikor eszembe jutott, hogy én vagyok itt az első élőlény, aki erről a helyről még élve remél visszakerülni. Ekkor szállott le mellém a görög búvár, és kezet szorított velem.

A Szent Kút legendái mind igaznak bizonyultak. Mindaz, amit Diego de Landa leírt, a valóság volt, kivéve az arany értékét, mert azt Landa bizony eltúlozta. A leírtakhoz képest elenyésző volt az aranymennyiség, amely a kútból előkerült.

Nagyszámú jade-ból faragott és arany- meg rézlapokból kalapált figurát találtunk, azonkívül kopál és gyantatömjén csomókat, sok emberi csontvázat, egész tömeg lándzsát és dárdát, tűzkő, kalcit és obszidiánból készült, szépen kidolgozott heggyel, meg néhány antik szövetmaradékot. Mindez nagy régészeti értéket képviselt. Akadtak közöttük csaknem tiszta, színaranyból öntött, ková­csolt és vésett darabok .. . A legtöbb úgynevezett aranytárgynak hitványabb ötvözetében azonban sűrűbben fordult elő a réz, mint az arany. Főértékük a vésett szimbolikus jelekben rejlett. A felszínre hozott tárgyak zöme töredék volt. Alighanem fogadalmi adományoknak szánták ezeket, amelyeket egy bizonyos rítus kapcsán a pap széttördelt, még mielőtt a vízbe dobták volna. Valamennyit olyan módon törték össze, hogy a jade- és aranylemezeken szereplő személyek feje és arcvonásai épségben maradtak.

A Szent Kút mélyéből előkerült leletek

Összesen harmincöt leánycsontváz került elő a kútból, valamint egy öregember koponyája, kidudorodó szemöldökcsonttal. Lehet, hogy valamelyik esőáldozatul szánt leánynak végső kétségbeesésében sikerült volna egy papot magával rántania?…

Jade tárgyak a kút mélyéről 

Ma már teljesen más céllal úszkálnak emberek a cenote vizében

Forrás: C. W. Ceram: A régészet regénye. A posztképen a Szent Kút látható, belülről.