Az élet egy táska

A fiúk többsége a 20-as évei elejére megtanulja, hogy a lányokkal olyan 25-31 (esetleg pont 28) naponta érdemes vigyázni, mivel a hormonok játéka sokféleképpen cincálhatja meg a női szervezetet, álljon itt néhány jel, amiből mind maguk a nők, mind a férfiak tájékozódhatnak a közelgő apokalipszisről. Oké, a rendes nők persze fel is írják, de most nem róluk van szó.

A legfontosabb jel, hogy az agyi telítettségérzet-központ (már, ha van ilyen) látszólag kikapcsol. A lényeg, hogy folyamatosan zabál a kedves. Édesre sós, sósra édes, ismerjük ezt. Majd a hozzáértők megírják kommentben, miért van így. Én abban hiszek, hogy a szervezet az utolsó pillanatig készül az esetleges anyaságra és raktároz, amit csak lehet. Ez persze baromság. (Jó, van valami egyszerű hormonális magyarázata, de az kit érdekel.)

A másik jellegzetesség a gyilkolási vágy. Gondolom, ezt sem kell bemutatni. Az élő fába is beleköt ilyenkor a mi kis tündérbogárkánk. Nem akarattal megy a geciskedés, hanem ösztönösen, csípőből, vagy csak egyszerűen nincs meg a türelem a szokásos jópofizásra. Lefoszlik róla a szocializációs máz, ami eddig mosolygós szelídségre késztette, és marad a rögvalóság: rájövünk, hogy egy sárkányba oltott fekete párduccal élünk együtt, gyönyörűnek gyönyörű, otthonra is kéne, de mégiscsak életveszélyes. Ne vegyük ezt félvállról!

A harmadik, talán legkevésbé ismert jelenség a takarítási, rendezgetési mánia kitörése a ciklust megelőző napokban. Ha lányok vagyunk, és váratlanul késztetést érzünk a lakás átrendezésére, egy-egy fiók kipakolására, vagy feltűnik, hogy milyen koszos az ablak, ne felejtsük el ellenőrizni a tamponkészletet. Ha fiúk vagyunk, és akkor is érezzük ezeket, gyanakodhatunk, hogy mégis inkább lányok vagyunk.

Mit érdemes ilyenkor tenni?

Ha férfi vagy: ne kérdezd meg a szokásos stílusodban, hogy „mit zabálsz megint?”, vagy ha mégis, legyél kar- és dobótávolságon kívül. Ne felejtsd el, hogy a nők jobban látnak a sötétben, szóval nem biztos, hogy el tudsz menekülni, ha leoltod a villanyt és úgy próbálsz elrejtőzni. Ne próbálkozz figyelemeltereléssel, mert a lányok multifunkcik, simán bosszút állnak csokimajszolás közben. Ehelyett hozz dobostortát (krémest, somlóit, stb.), és adj hálát a csatkai Szűzanyának, hogy talán kisebb konfliktusokkal megúszod. Ne várj dicséretet, kedves szavakat és ne is torkold le, ahogy máskor szoktad („ugyan már, ne hisztizz!”), mert ezzel csak felhergeled, ami nem jó neked. És ne tegyél fel hülye kérdéseket (ilyenkor minden kérdés hülye), egyszerűen csak csöndben figyeld, ha éjszaka eszébe jut, hogy ki kell pakolni a kamrát. Aki elég erősnek érzi magát, segíthet is.

Ha nő vagy: fogadd el bátran a dobostortát és ne legyen bűntudatod, hogy ültő helyedben elpusztítod. Nyugodtan legyél gonosz, ne akadályozzanak társadalmi konvenciók, csak arra vigyázz, hogy ne okozz nyolc napon túl gyógyuló sérülést. Ha kötözködik (pl. visszakérdez vagy értetlenkedik), akkor is hagyd életben, ez nagyon fontos! Esetleg emlékeztesd magad, hogy ő hozta a tortát. Ha pedig éjfélkor szeretnéd átrendezni a lakást, ne késlekedj, mert legközelebb csak kb. egy hónap múlva lesz erre újra ingerenciád.

És aki azt hiszi, hogy a fiúkat nem cincálják a hormonok, az nagyon téved. Csak őket nem havonta egyszer, hanem folyamatosan. Szokjatok hozzá!

HOLDKOMP