Az igazi Charlie Chan

Chang Apanának hívták, és hawaii kínai volt.

Amint sokadjára nézem ezt a bájosan szar, naiv Charlie Chan Egyiptombant, a nagyszerű Warner Oland-dal, elgondolkodtam, hogy bassza meg, kéne egy cikk a kompra, de órám sincs, az autókhoz hülye vagyok, a szar meg Bernard asztala. Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen egy időben Charlie Chan volt olyan népszerű, mint később Hercule Poirot.

Kicsit van is bennük némi közös; mindketten túltápláltak, külföldiek, okosakat mondanak, és néha olyan irritálóak, hogy az ember legszívesebben lecsapná őket egy lampionnal, illetőleg egy doboz belga csokoládéval.

Poirot, Chan és Brown atya (az meg ki a…)

Van előnye, ha az ember négyévesen megtanul olvasni. Nyolcévesen került a kezembe két Chan-regény is, az egyik a Fekete Teve, amely nevével ellentétben nem egy szexi és nagy…. szexepillel megáldott néger táncosnőre utal, hanem a halálra; a másiknak pedig már nem tudom a címét, de valakinek szar volt benne a karórája, és a háziasszony luaura ment, ami ilyen honolului svédasztal.

Jó könyvek voltak. Kis magyar vonatkozás, hogy a tevés könyv filmváltozatában Lugosi Béla játszotta az egyik főszereplőt, Tarneverrót.

Szóval, honnan is ered a főszereplő, Charlie Chan?

A joviális, kövér kínai detektív alakját E. D. Biggers író alkotta meg, 1924-ben, amikor egy New York-i könyvtárban, egy honolului napilapban olvasott Apana Chang mesterdetektívről. Biggers évekkel azelőtt Hawaii-n nyaralt, ott kezdte el írni a “Ház, kulcsok nélkül” c. novelláját. Chang akkora hatással volt rá, hogy alkotott egy új karaktert, amelyet beleszőtt a történetbe. A karakter hatalmas sikert aratott, Biggers pedig nagyobb teret adott neki további műveiben.

Apana Chang, a kínai származású hawaii rendőr, majd később detektív, 1884-ben született Hawaiin. Hároméves korában a családjával visszaköltözött Kínába, de tízéves korában a nagybátyjával együtt visszatért Hawaiira.

Soha nem tanult meg olvasni, és egész életében írástudatlan volt. Fiatalon paniolo-ként, azaz hawaii cowboyként dolgozott, innen eredt az a szokása, hogy ostort hordott magánál, amelyet meglehetősen jól is forgatott. Már rendőri éveiben történt, hogy erősítés és fegyver nélkül, csupán az ostorával felszerelkezve, egymaga negyven szerencsejátékost tartóztatott le, akiket aztán szépen be is kísért a rendőrörsre.

Már karrierje kezdetén legendaszámba menő történetek keringtek róla. Rendőri munkája során, amikor leprásokat gyűjtött be, az egyikük sarlóval támadt rá, és megsebesítette a szemöldöke felett. Egy másik alkalommal a második emeleti ablakból dobták ki, ő pedig a talpára esett, és sérülés nélkül megúszta a dolgot.

Apanának nagyon tetszettek a Chan-történetek, és személyesen is találkozott az által ihletett figura filmbeli alakítójával, Warner Olanddal, aki élete folyamán összesen tizenhat filmben fomálta meg a kínai detektívet. Charlie Chan sikere Kínáig is elért; Shanghaiban a mozinézők ünnepelték a hollywoodi Charlie Chan filmeket.

Biggers így vall a kínai detektív figurájáról:

A gonosz és aljas kínai szereplő egy elkoptatott, unalmas klisé. De egy barátságos kínai, aki a törvény oldalán áll -, nos, ez valami új.

Ugyanakkor, akármilyen sikeres is volt a barátságos kínai detektív, így is kemény kritika tárgya lett. Bírálat tárgyává tették, amiért folyamatosan szórja a szerencsesüti-bölcsességeket, képtelen helyesen használni az angol nyelvtant, valamint azért is, hogy fehér ember alakítja a vásznon.

Warner Oland

Biggers 1933-ban halt meg. Egy évvel azelőtt egy honolului napilapban hozta nyilvánosságra, hogy ki ihlette Charlie Chan alakját. Összesen hat regényt írt a kínai detektív főszereplésével.

Earl Derr Biggers

Warner Oland, az a színész, aki talán a leginkább értette a figurát, a saját humorát és egyéniségét vitte alakításaiba. Olyannyira sikerre vitte a filmeket, hogy a Fox filmstúdiót  a biztos anyagi csődtől mentette meg, ráadásul negyvenezer dollárt keresett filmenként. Magánéletében is komolyan vette a kínai detektív szerepét; elmerülten tanulmányozta a kínai nyelvet és kalligráfiát.

Apana harminckét évnyi szolgálat után, egy autóbaleset következtében nyugdíjba ment. Egy évvel később, 1933-ban halt meg, hatvanegy évesen.

Aki pedig szívesen kutatna és olvasgatna Charlie Channal kapcsolatos anyagokat, annak ajánlom figyelmébe az archive.org weboldalt, amely az internet digitális könyvtára. Én ennek köszönhetően tudtam végre ismét a kedvenc írómtól, Louis Bromfieldtől olvasni. Róla majd máskor. Addig is tessék nosztalgiázni, és Charlie Chan filmeket nézni, természetesen Warner Olanddal a főszerepben.