Az ördögi mesterterv

Mindig mondtam, hogy az IKEA a pokol egy egészen sajátos, lapra szerelt bugyra.

Márpedig a pokolban mindig akadnak ördögök is – sajnos, tavaly lemaradtam a hírről, de ez a bűnözői lángelme megérdemli a főhajtást megkésve is: ismeretlen hősünk labirintust csinált egy atlantai IKEA áruházból.

Alapvetően persze nincs nagy gond az IKEÁval, a bútoraim nagy része is onnan van, mert olcsó, vagy legalábbis nem olyan iszonyú drága. A húsgolyóval sincs baj, akár lóból van, akár nem. A baj azzal van, hogy ez a kurva áruház már alapjáraton is olyan, mint valami labirintus, ráadásul tele van üvöltő gyerekekkel, az étteremben meg az életkedvem is elmegy, amikor mérföldes sorok állnak azért a kurva húsgolyóért. Ebben a felállásban az üvöltő gyerekek felelnek meg a vasvillás, a faszodat forró olajban kisütős gonosz démonoknak, az elkárhozott lelkek pedig azok a pasik, akik elhitték a barátnőjüknek, hogy épp csak beugranak egy vécépapírtartóért, és már a harmadik órájukat töltik a díszpárna-osztályon. A bónusz még otthon következik: összerakod azt a kurva széket, elteszel még egy imbuszkulcsot a gyűjteménybe, aztán kiderül, hogy nem elég szép a kárpitja, nem megy a függönyhöz, eleve, mi tartott ezen ennyi ideig, holnap visszavisszük, akkor legalább meg is ebédelhetünk. Ördögi kör, na.

Erre játszott rá ismeretlen hősünk: a tájékozódást segítő nyilak átragasztásával úgy megkeverte a vásárlókat, hogy mindenki csak bolyongott a boltban, végül a tűzoltóknak kellett kimenekíteniük őket. Itt is megesett az, aminek egyszer tanúja voltam: megnéztem a berendezett műlakást, és a művécében egy nagyon is igazi szarra bukkantam. Valaki majdnem megszült a szőnyegosztályon, a népek a kihelyezett kanapékon aludtak, közben meg nem tudtak megfelelő hatékonysággal vásárolni, mert a nyilak pont nem vezettek el a kasszáig.

Remélem, hogy a hír nem igaz, mert ha az, a világ megérett a pusztulásra – egy gyors keresés után több helyen is megtaláltam, az eset állítólag 2018 októberében történt, de mindegyik forrás ugyanazzal a szöveggel dolgozik angolul, ezek szerint az elkövető feladta magát a rendőrségen, miután tűzoltók kötelek segítségével vezették ki a népeket a boltból.

Akárhogy is legyen, az IKEA alapvetően tényleg hasonlít egy labirintushoz: ahogy a bevásárlóközpontokat is úgy tervezték meg, hogy minden mellett el kelljen menned, ha a moziba akarsz menni, úgy itt is teljesen tudatosan úgy alakították ki az útvonalakat, hogy az egész katalógust végignézd, mire megérkezel a raktárba – akkor is, ha pontosan tudod, mit akarsz venni és melyik polcon található. Nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy ilyenkor érdemes bemenni a kasszánál és azonnal megkeresni, amiért mentél, de arra ugye nem mutatnak nyilak. Alan Penn, a Virtual Reality Centre for the Built Environment nevű kutatócsoport vezetője szerint a labirintus ráadásul úgy összezavar mindenkit, hogy inkább beteszik az ikonikus ikeás zsákba az út közben eléjük kerülő sok szart, mint hogy gondolkoznának rajta, mert úgysem találnak vissza később a megfelelő szekcióba. A kenti Bluewater Centre kutatásai szerint mindez azt eredményezi, hogy az átlagos vásárló nagyjából három órát tölt házon belül, de akadnak olyanok is, akik nyolc órán át bolyonganak a kanapék, függönyök és plüss szarok között kóvályogva. Az IKEA szerint persze az egészből semmi nem igaz, azért ilyenek az áruházak, hogy minél több kreatív ötletet meríthessünk a berendezett szobákból, ha meg valaki siet, nyugodtan levághatja az utat.