Cilinder a porondon

A Cilinder elsősorban is kedvelt nyúlnév, legalábbis az én ismeretségi körömben. Ilyen még a Vacsora, a Pöri, meg a Rágcsa. Ahogy a nevük is mutatja, ennivalóak, a szó legszorosabb értelmében. Sajnos nekem nincsenek jó nyúlreceptjeim, mert csak egyszer ettem, azt is sütve.

A cilinder viszont eredetileg nemezelt hódprémből készült kalap volt, ami kb. az 1700-as évek végétől a 20. század első harmadáig képezte aktív részét a férfidivatnak. Annyira hülyén nézett ki, hogy Angliában az egyik első viselőjét – egy korabeli gigerli Blue-t – még beidézték a bíróságra közbotrányokozásért (a dolog 1797-ben történt): az utcán ugyanis csődület támadt és az odaérkező rendőr úgy értékelte a helyzetet, hogy ez a magas és fényes, fejen viselt szerkezetet megrémítheti a gyengébb idegzetűeket. Beszámolója szerint a puszta látványától hölgyek ájultak el, gyerekek kezdtek sírni (az egyikük keze el is tört a tülekedésben) és még a kutyák is megugatták. A London Times később lehozta az esetet. Arra jutottak, hogy a rendőr és a bíróság is egyértelműen hibát követett el: az emberek előbb-utóbb elfogadják az új fejfedőt, és mindenki ilyet akar majd hordani.

Ebbe eléggé beletrafáltak, bár fogalmam sincs, miért lett annyira népszerű. Teljesen indokolatlan egy hosszú hengert hordani az ember fején, ami mindenbe beleakad és tárolásnál is túl sok helyet foglal, de a divat sokszor nem a praktikumról szól. Azért voltak, akik ebben is meglátták a lehetőséget, pl. Lincoln – aki a maga 193 centijével a legmagasabb amcsi elnök volt, és még rádobott egy lapáttal a karcsú cilindereivel – állítólag fontos iratokat tartott a bélésében.

Az 1800-as években már inkább selyemből, illetve cilinderbársonyból készítették a hódok legnagyobb megkönnyebbülésére. Innen aztán még értelmetlenebbé vált a dolog, mert a hódprém legalább vízhatlan volt. A magasságuk szépen nőtt, és a század közepén már az operaházi ruhatárakban is nehezen tudták megoldani a tárolásukat, a helyzet kezdett tarthatatlanná válni. A problémára Antoine Gibus adott megoldást, akinek számtalan szabadalma közül az egyik az összecsukható „opera kalap”, a rugókkal működtetett klikk cilinder volt.

Ha van régi cilinderetek, ki ne dobjátok! Épp most olvastam, milyen keletje van a régi kalapoknak. Igaz, ehhez nem árt, ha Napóleontól származnak, az ő fennmaradt fejfedői elég nagyot futnak árveréseken. Napóleon még bicornt hordott, ami kb. a tricornokkal (three-cornered, három szögletű) egyidőben vagy valamivel utánuk lett népszerű az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején. Szóval ezeket az esős időjárásban amúgy praktikus holmikat szorították ki a fura és semmirekellő cilinderek.

Most már tényleg inkább csak nyulak elővarázsolására használják a kürtőkalapot, de ha valami white tie eseményre mentek, azért a frakkhoz feltétlenül kotorjátok elő a gardróbból, csak előtte ne felejtsétek el nyúlmentesíteni. Itt van hozzá egy alkalmas dalocska, hogy mindenkinek vidáman induljon a nap: