Csapjunk a húrok közé
Kedves gyerekek, én most el fogok tűnni, mégpedig azért, mert most őrült módon gyűjtöm itthon a hangszereket, amiken nem tudok játszani, kivéve a basszusgitárt, úgyhogy síppal-dobbal-nádi hegedűvel kerekedek fel, és remélem, hogy egy új, kisimult, vidám önmagam fog visszatérni, miután természetesen kitalálom a világ legjobb rocklemezét, és világhírű leszek a Balatonon.
Nem tudom, a szájharmonikát beraktam-e, de nem gond, mert senki nem tud rajta játszani a társaságból – marad a csörgődob, azzal egy majom is elboldogul. Csók a vízpartról, ha nem térnék vissza, alapítottam egy hippikommunát a nádasban.
Remélem, nem esznek meg a kecskerákok azért.
(ezt a posztot azért írtam, mert szeretnék mindenkiben heves irigységet támasztani, aki nincs szabadságon, de azért is, mert egy órával ezelőtt kellett volna indulnom, és még mindig nem sikerült összeszervezni a többiekkel. Ha lesz koncert, tökre olyan lesz, mint a Guns and Roses, alap a másfél órás késés).
16 comments