Csendes rohanás
Ma reggel vasalás közben szembejött velem.
Mármint ez a dal. Nagyon szeretem a nyocvanas évek zenéjét. Akkor még a legfőbb gondom az volt, melyik szoknyácskámat vegyem fel a játszótérre. Én még a La Islára bonitáztam, és Blacktől szólt a Wonderful Life.
Szóval most vasalás közben meghallottam ezt a dalt, osztán elindítottam a hangvérebet, leánykori nevén a Soundhoundot, és ez lett belőle:
Kellemes esti posztapokaliptikus zene, jövőbelátó szöveggel, és a creepy levelt ezerszázalékosan toló Billy Dragóval.
(nem mintha nem bírnám a csávót, de hát omg)
Aludjatok jól, nemsokára tavasz!
