Csőmozi #66: Aki lelőtte a Télapót – Trancers

Rontóc: az a tudatutazó kiégett zsaru az időzombik nyomában.

Túl így az ismert történelem feltehetően legelbúrtabb karácsonyán (más családi körülményeiben nem vájkálnék, biztos ott is szuper minden), legalább valami érintőlegesen érintett száncsengős jófejkedést nem keresve botlottam bele a Trancersbe. Volt benne Télapó. Bár nem sokáig: az 1985 Los Angelesében, az ünnepi pálmafás mallban működő bérmikulás felett hamar átveszi az uralmat az időben terjedő szupergonosz, maga Whistler, és a himlős zombivá mutálódott hullapelyhest szolgálati lézerpisztolyával lelövi az időrendőr, nem más, mint Jack Deth!

Ennyiből sejthető, hogy a neon-rágógumi popkorszak terméke megy ámuló szemünk előtt, cseppet sem szégyellve ponyvaságát. Ez az, ami a mai túlcsavarodott divathuszároknak vagy az emésztőrendszerük helyén is kártyaleolvasót hordó kapitalistáknak nem szokott összejönni. Annál nagyobb öröm valóban találni egyet, nem csak a 8 bitesített pólóikban arcoskodó hipszterek, de azok számára is, akik láttak akcióban eltűnt VHS-kazettát. Műértők egyből a nyitójelenettől maguk alá alélhatnak, a világvége utáni krómdinerbe betérve a ballonkabátos zsaru igazi kávét kér. Nem lesz olcsó, figyelmezteti a fekete pultosnő, majd ragyás, távirányított zombivá változva ráveti magát! Jackre mármint, nem a kávéra. Lerendezése után nem sokkal a kiábrándult zsaru már jelvényét kúrja ki az autója ablakán (a kocsi Gene Winfield, a Blade Runner járműtervezőjének műve), ahogy kell. Feleségét is a zombihordát terelő Füttyös miatt veszítette el, tele a töke a szervvel és feletteseivel! És még csak az első 10 percben járunk.

A szupergonosz tényleg ötletes módon kíván betenni a postapók Lost Angeles még meglévő államszervezetének. Időkibővítő droggal visszautazva a 20. századba teszi el láb alól az őseiket, így meg sem születnek. Van a csalamádéban minden – tudatáthelyezés (a szervek és a mocsadék is csak áttételesen szerepel, múltbeli testekbe transzportálva magát), a főnökség főhadiszállásán Frász Bíró, a küldetés előtt cuccokat osztogató helyi Q alakjában Mr. Bond segédje integet, hogy ki nem esik a képből, a T-800-asról és Rick Deckardról nem is szólva. Utóbbit csak pironkodva merem említeni, bár valójában ő sem sokkal több jól sikerült ponyvafiguránál.

Az önfeledt gyökérkedésben nagy megoldásokat keresni persze hiába, főleg ha maga sem veszi teljesen komolyan magát, de ismétlem, ez fényévekre áll korunk negédes hipszter heherészésétől. A dübörgő Reagan-korszak öntudatos kis fogyasztója pl. már a fenti Mikulás térdére ültetve fejből sorolja a teljes akciófigura-sorozatot, amit kér karácsonyra. A főhőst az ellen egy ízben szolifülkébe zárva végezné ki (a fitnesszmánia árt az egészségnek), a tévébe belebámulva Jack megjegyzi, micsoda hülye név a James Gunn, mire megkapja, hogy az ővé sem jobb, a neonfénytől ragyogó újhullámos dizsiben a punkok pont úgy néznek ki, mint egy horda drogzombi. Lám, a tarajosok pár év alatt veszedelmes felforgatóból helyi színfolttá válva beépültek a popkultúrába. Jack az idő ősapa-figurájaként azért lever néhányat, a konfliktus oka, hogy régi-új szerelme még nem adta vissza a punkgyerek nála hagyott kazettáit. A korokon átívelő románc amúgy amerikai egyszerűséggel bontakozik ki a minden téren hontalan nyomozó és a szöszi pláza-télanyu, a közelmúlt leánya között, némi líraiságot a bullet time-hatást előidéző okosórával lopott idő csempész (bizonyára a kifúrt alvázban) mellé. A Trancersből (egyes nyelvjárásokban Future Cop) összesen 6 részt számláló franchise lett idővel, Jack bőrhüvelyének eredeti lakója, bizonyos Phil sorsa pedig tisztázatlan, lehet, hogy azóta is sikítozik tudat alatt, mint a négerek a Tűnj elben. Csekély ár a világ, pontosabban egy 23. századi rendőrparancsnokság főbb fejeseinek megmentéséért. A népszerű videómegosztó műsorán most eredetiben, portugál felirattal.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!