Dallamok csembalóra
Mivel legutóbb kicsit panaszkodott a közönség, hogy sok már a sátánista kontent, és kicsit már én is megkötve éreztem a kezem, úgy döntöttem, pihentetem picit a 666-os sorozatot, és inkább valami még durvábban rétegműfajra térek át picit: a klasszikus zenére. Ma estére eredetileg Händelt szántam volna, de az most túl bonyolult lenne, ezért jöjjön inkább egy könnyebb darab Bach Goldberg-variációi közül. Természetesen csembalón, mert úgy az igazi.
Mi is lehetne ennél kellemesebb jóéjt zene? Hiszen Bach e variációkat egy keményen alvászavaros gróf megrendelésére írta, akinek szintén szüksége volt a jóéjt zenére álmatlan éjszakáin. Persze ha a gróf nem aludt, akkor a csembalista (ő volt Goldberg, róla nevezték el a zeneművet utólag) sem aludt, de hát ilyen geci dolog volt ez a kései feudalizmus.
Aki pedig a barokk csembalónál némileg populárisabb feldolgozásra vágyik, annak elhoztam a Jacques Loussier trió jazzes feldolgozását. Akinek pedig nem tetszik ez a verzió, az hallgassa meg még egyszer a korhű csembalósat.
Jó éjszakát, aludjatok jól, hiszen az alvászavaros Hermann Karl von Keyserlingk gróffal ellentétben nektek már nem kell egy száz Lajos-arannyal teli aranyserleget adományozni Bachnak (és erre még rájött Goldberg fizuja is), elég csak élvezni a muzsikát.
