De jó hangja van ennek az énekesnőnek

– írta egyszer a Sigur Rós énekeséről egy magyar újság. Ez persze nagyon régen volt, még mielőtt trendi lett volna őket ismerni. Még mielőtt megcsömörlöttek maguktól és letörölték az egyik majdnem teljesen kész albumukat. Még mielőtt stílust váltottak és elkezdtek valami sokkal sötétebb és agresszívebb zenét játszani.

Ez úgy félúton van a csömör és a sötétség között:

12 thoughts on “De jó hangja van ennek az énekesnőnek

  • December 5, 2017 at 23:29
    Permalink

    a Mars Voltával voltam így, hogy ez most miez

  • December 5, 2017 at 23:38
    Permalink

    Szegény srác fél szemére világtalan, de a hangja na az valami állat. Amúgy szeretem őket.

  • December 5, 2017 at 23:47
    Permalink

    jóéjt

  • December 5, 2017 at 23:57
    Permalink

    A kece (egyéb nevein baba, bábú, docska, gica, kicska,
    matring, szerha, toromba) egy megkötött rozsszalma csomó,
    amit a kötött zsúptetõ készítésénél használtak. A megkötés
    módja szerint három alakja volt. Ha derékon kötötték meg,
    akkor azt a tetõ legalján és a gerincén használták. Alakja
    hasonlít egy darázsderekú bábúra, ami a kece szó feljebb
    felsorolt elsõ három szinonimájából is kiderül. (Az ilyen
    kecét egyébként a balatoni halászok hálójának az aljára
    is beszorítják a háló alsó szélét alkotó két kötél közé, meg-
    akadályozandó, hogy a háló az iszapba süllyedjen.)
    A kis kece lány tehát egy kis darázsderekú babához hasonló kislány.
    A kece szó egyébként azért is találó, mert a -ke kicsinyítõ
    képzõ és a becézõ c hang (ld. cica, boci, paci, Marci, réce, (kece-)bece
    ruca, pici, ***ci, **ci, pecek, ici-pici, maci stb.) is megvan benne
    — sõt még a ‘kecses’ is felderenghet a hallgató fejében — szóval
    szerintem ez zseniális szemléltetése a lány aranyos, kedves,
    vonzó megjelenésének. (Hát még ha a haja is hosszú, rozsszalma
    szõke és a hátán keceszerûen van megkötve…)
    Nagy kár, hogy egy ilyen gazdag jelentésû, tömör, és az érzelmekre
    ennyire ható szép magyar (táj)szót a magyar ember ma már meg sem
    ért, noha — Kodály Zoltánnak köszönhetõen — szinte mindenkiismeri
    ezt a kedves magyar népdalt.
    Kiscserkészkoromban egyébként a tábortûznél más szöveggelénekeltük:
    Szellõ zúg távol, alszik a tábor. Alszik a tábor, csak a tûz lángol.
    Rakd meg, rakd meg, cserkészpajtás, azt a tüzet, Isten tudja mikor
    látunk megint ilyet…

      • December 5, 2017 at 23:59
        Permalink

        ebből nem akarsz hegeszteni egy posztot? annyi mindent jelent már a kece, hogy beszarok.

        • December 6, 2017 at 00:02
          Permalink

          Nemigazán. Guglizni szerintem mindenki tud.

          • December 6, 2017 at 00:08
            Permalink

            francba, akkor nekem kell.

            egyszer fel akartuk dolgozni egyébként ezt a dalt doom metalban.

          • December 6, 2017 at 00:09
            Permalink

            mondjuk az igazi poén lenne, ha úgy csinálnék belőle posztot, hogy fel is veszünk egy ilyet

          • December 6, 2017 at 00:10
            Permalink

            Valami szép, olvasható kece betűkkel írd majd meg.

          • December 6, 2017 at 07:31
            Permalink

            Jó, hogy szóltál neki, most biztos előkeres valami nyamvadt gót betűs stílust….

    • December 6, 2017 at 07:30
      Permalink

      Azért ez beszarás. Kezdek félni Locassentől.

Comments are closed.

%d bloggers like this: