Digitális fotográfia – a Casio végleg kiszáll és ez szomorú
Talán sokan nem is tudják, hogyan indult az otthoni digitális fotográfia története.
1990-ben volt egy nagyon kezdeti kísérlet, fekete-fehér 382 soros felbontású, csak a számítógépre kötve működő eszközzel, ezt inkább ne is nevezzük fényképezőgépnek, az egész világ el is felejtette – hála a jó istennek, egy használhatatlan szar volt.
Meglepő, hogy nem a fotóipari vállalatok dobták piacra az első működő és használható, színes, legalább 640×480 px felbontású kamerát, hanem… ki nem találnátok… az Apple. 1994-et írtunk, igazából nem volt kamera formája, egy fura téglába zárt tubusként került az érdeklődő közönség látókörébe és egész pontosan 8 darab képet tudott készíteni és tárolni. Nem igazán hozta el a “Nagy Áttörést”, pedig megpróbálták.
Apple QuickTake 100 “kamera” 1994-ből
Az első máig ismert digitális fényképezőgép formájú fényképezőgép a Casio terméke volt. Annak ellenére, hogy sokan – főleg Ká-Európában a Casio-t a vállalhatatlan 8 bites szintetizátorokkal és esetleg a hétzenés kvarcórákkal azonosítják, mert a kereskedelemben egy világvállalat termékeinek csak ezzel a low-level szegmensével találkoztak, bizony érdemes tudni, hogy 1995-ben a Casio forradalmat csinált és nélkülük ma nem tartana ott a digitális fotográfia, ahol tart. A kisfilmeket gyártó cégek és az azokat exponáló iparági monstrumok piacára belépni egészen merész volt egy valódi solid state adathordozóval működő, bárki számára kezelhető, LCD kijelzős kis géppel.
Casio’s QV-10, the first consumer-grade LCD digital camera, has been awarded the status of “Essential Historical Material for Science and Technology” by Japan’s National Museum of Nature and Science.
Bizony, jól olvassátok, a tudomány- és technikatörténet alapvető történelmi eleme lett és helyet is kapott a Japán Nemzeti Természettudományos Múzeumban.
Összehasonlításként azért legyen itt a történet margójára, hogy például a hatalmas Sony és Panasonic is képes volt egy teljesen képtelen ötlettel megjelenni: floppy lemezen tárolni fotókat? Hát végülis… volt floppy gyártó kapacitásuk, volt író-olvasó gyártó kapacitásuk, elébasztak egy képfelvevő elemet és valami ócska optikát, olyan is lett.
Nem hülyülök, tényleg ilyeneket csináltak: mágneses adathordozóra iszonyat lassan írni, bizonytalanul olvasni? Az volt náluk kéznél.
A Casio kilépésével egy korszak zárult le, nem lesz több Exilim és ez valahol nem jó. Megmaradtak a józan realitások talaján, nem szálltak bele a megapixel és optikai zoom háborúba. Azt csinálták, hogy a 12-16 megapixel CCD-ből hozták ki a maximumot ebben a form-factorban, azonnali közösségi megosztás lehetőséggel akár a legolcsóbb androidos telefon internetkapcsolatán keresztül, de 5-10x valódi optikai zoommal. Nappali fényviszonyok között ár-érték arányban messze felülmúlta a középkategóriás vagy akár felsőközép telefonok minőségét. Erre egy idő után már nem volt igénye az értő közönségnek.
Quickshare funkció a kétpálcás telón?
Jó szívvel emlékezünk rá, mert egyike lett végül az igazán alulértékelt holmiknak.
