Soha ne kelljen használnod

Valami új dolgot venni mindig izgalmas, és örömteli dolog. Amikor végre megérkezik a hőn áhított cucc, az marha jó. Kezdődik az egész azzal, hogy felmerül az igény a vásárlásra. Hosszas turkálás következik az interneten, különböző fórumokban vélemények után kutatva. Ilyenkor jön a totális összezavarodás fázisa, mert mindenki másra esküszik. Szóval a kapott eredményeket átlagolva kell haladni a valódi megoldás felé. Amikor megvan a kiválasztott, akkor átolvassa az ember a gyártótól a marketinges bullshit szöveget, és meggyőzi magát, hogy igen, ez az. Megvan a tuti! Már csak meg kell rendelni.

Sok gyártótól nem lehet közvetlenül vásárolni, kell keresni egy helyi dealert. A kapcsolatot felvéve minden rendben lévőnek tűnik. Van! Hoz! Aztán eltelik egy hónap. A sürgető üzenetekre mindig van valami jó kifogás, az ember a legszívesebben már hagyná a francba az egészet. Aztán egy szép napon épp lefekvés előtt, olyan 11 körül jön az üzenet. Holnap találka, megvan a cucc! Baszki. Nagy szervezkedés, hogy hogyan férjen bele a napba, hol legyen a találkozás, stb. De itt már nem szabad feladni, közel a cél.

Másnap a harmadik cigi is leég már, mire megáll az egyterű, benne emberünk. Fülig ér a szája, amikor kinyitja a csomagteret. Ott van a hőn áhított termék, és mivel van belőle majdnem egy raklapnyi, még válogatni is lehet. Megvan a kiszemelt, a pénz leszámolva, mindenki boldog. Aztán az eladó búcsúzóul a kezét nyújtja, az ember szemébe néz, és csak annyit mond:

Remélem soha nem fogod használni.

Kicsit illúzióromboló, de jobban belegondolva azért önkéntelenül is bólogat a vevő. A mentőernyő olyan dolog, amit évente maximum egyszer szeretne látni a tulaj, mégpedig áthajtogatáskor.