Egy hétfői történet
Kirándulni indult. Rég meggyűlölte a várost, az örökös zajt, a mocskot, az állandó tülekedést. Ezért költözött föl a Hargitába. Talált korábban egy tisztást, alig egy óra járásra. Odaérve leterítette a pokrócot, akkurátusan kipakolta egy kendőre a fonott kosarából a kemencében sült kovászos cipót, a tavaly felfüstölt sonkát, egy szép darab érett sajtot és a frissen köpült vajat. Sárika néni igencsak értett a köpüléshez. Kis butykosban ott volt még a házi szilva, a nagy butykosban vörösbor. Egy kupica sosem árthat előtte, utánára a sonka kívánta a jó testes vöröset. Nem számított aznap a két bocsával érkező, mázsás anyamedvére.
Hétfő nélkül nem is lenne hét a hét.
