Egy hétfői történet

Fél öt körül lehetett. Nem volt szüksége se órára se ablakra, hosszú évek óta magától ébredt ilyenkor. Megszokásból mindent elvágólag megigazított, ahogy a seregben beleverték. Visszagondolt az előző estére. A három fogás meglepően ízletes volt a megszokotthoz képest és ezúttal beszélgetőtársa is akadt. A káplán egyházfi mivoltára tekintettel nem kezdett bele hosszú történetekbe a távol-keleten töltött időszakáról, inkább csak elfilozofálgattak borról, az abban rejlő igazságokról. Cserébe neki sem kellett hallgatnia elcsépelt frázisokat bűnbocsánatról, üdvözülésről, lelki békéről. Nem is volt rá szüksége, miután a vacsora előtt felolvasták a kormányzó levelét. Teljes nyugalom szállta meg. Enyhítettek az ítéletén. Akasztás helyett méreginjekció várta még napkelte előtt.

Egy újabb hétfő virradt, ez a hét sem indulhat nélküle.