Egy hétfői történet

Hátrakötözött kezekkel állt a rabszolgák ásta gödörben. A fakó, szürkéskék eget bámulta. Trónörökösként megtanulta, mikor hozza el a naptár az esőt. Sehol egy árva felhő. Nem könyörgött kegyelemért. Száraz földrögök hullottak a testére, az egyre növekvő földhalom szorítása már kőtömbnyi teherrel, mindennél fullasztóbban a mellkasáig ért. Az esőisten nem kegyelmez, főúri áldozatokat követel. Közeledett a naplemente. A félig nyitottan zárt, porral teli szemeibe utolsóként a Tollaskígyó kacagó árnyéka vetült.

Minden áldott napunk is csak egy újabb hétfő.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: