Egy hétfői történet

Egy… kettő… három… Számolta a zergéket a sziklafalon. Ismerősnek tűntek. Az egyikük, a gida kíváncsian közelebb is jött néha. Hatodik napja ült álmatlanul a kiszögelésen. Végiggondolta, hogy mégis inkább a drágább kötelet kellett volna venni, ha már egyszer ketten indultak neki. Nem is volt olyan sok az az öt méter, ami hiányzott. Lehúzta a kesztyűjét és még egyszer, utoljára megsimította a kék arcú lány deres szőke tincseit. Lecsukta a szemét és álmában számolta tovább az ismerős zergéket. Egy… kettő… három…

Hétfői hétfőnk ígérkezik, minden kedves és kedvetlen olvasónknak hétfőben gazdag borzongást kívánunk.

HOLDKOMP