Egy kis reggeli melankólia

A melankólia anatómiája szerzője, Robert Burton szerint:

melankólia, a jelen értekezés tárgya, lehet lelkiállapot vagy megszokás következménye. Lelkiállapotként, a melankóliaolyan átmeneti érzelem, amely a legkisebb bú, bánat, szükséglet, betegség, baj, félelem, gyász, érzelem vagy az értelem megzavarásakor jelentkezik, a gond, elégedetlenség vagy gondolatok bármely formája, amely kínt, unalmat, elnehezedést és a lélek felzaklatását idézi elő, bármilyen módon ellentétes a vidámsággal, az örömmel, a jókedvvel, az élvezettel, amely konokságot vagy ellenszenvet okoz. Hasonlóképpen és helytelenül melankólikusnak hívjuk azt, ami unalmas, szomorú, savanyú, idomtalan, rosszakaratú, magányos vagy elégedetlen. Ezektől a melankólikus diszpozícióktól senki élő nem szabadulhat, sem a sztoikusok, sem a bölcsek, sem a boldogok, sem a türelmesek, sem a bőkezűek vagy isteniek nem vonhatják ki magukat befolyása alól, bármilyen összszedett is, előbb vagy utóbb, megérzi hatását. A melankólia ebben az értelemben a halandók egyik ismertetőjele. A másik melankólia, amelyet tárgyalni fogunk, szokás, komoly betegség, egy meghatározott hangulat, ahogyan azt Aurelianus és mások hívták, nem tévelygő, hanem állandósult: mivel régóta növekedett, mostanra (bármilyen kellemes vagy fájdalmas) a szokások részese és szinte lehetetlen megszabadulnmi tőle.

Jó reggelt mindenkinek!

%d bloggers like this: