Sweet Child O’ Mine
Nehezen tudnám leírni, ennél viccesebb szituációt hogyan lehet elképzelni. Az egész ügy onnan indult, hogy taknyos lettem mint egy vöcsök, ami nyáron nem túl jó és cseppet sem érdekes.
Gondoltam, kimegyek a közértbe és a mellette gyógyszertárhoz extradurva dózisú C vitaminért, de azért körbekérdeztem: ki mit kér?
Itt becsatlakozott a történetbe a lánygyerek, aki valami véletlen folytán épp itthon volt – ez azért is véletlen, mert nem hozta magával a kulcsát, külön be kellett engedni, pedig mondtam neki, hogy simán átugorhatna a kapun mint legutóbb. Na mindegy.
Szóval elmentünk együtt vásárolni. A közértben minden rendben is volt, telepakolta a kosarat ahogy ígérte, aztán bementünk egy italdiszkontba.
Ilyen tök békésen raktam ki két kék multi-izo akármi sportitalt a pultra, a lánygyerek békésen pakolt ki 3 sört, aztán 4 citromos sört ugyanoda, így mondom a pultosnak:
- Felnőnek a gyerekek.
Visszakérdez:
- Mivan?
Mondom, lánygyerek megy valahova bulizni. Erre:
- Azt hittem a párod.
Összenéztünk, lány felröhögött. Aszongya:
- Vagy én nézek ki túl öregnek vagy te túl fiatalnak.
Tartsatok ti is lánygyereket. Vidám vele az élet, egész jó az esztétikája és csak huszadika után kéri a zsebpénzt. És átugorja a kerítést.
Utána elmentünk és vettünk kékszőlő meg csokis keksz fagyit mindenkinek.
