Ezek a viktoriánusok még tudtak valamit
Például inni.
És nem csak bajuszvédős csészéből, hanem normális, emberi módon pintes korsóból is, méghozzá sört. A tizenkilencedik században a sörözés a napi rutin része volt – még a századforduló után is azzal reklámozták a Guinnesst, hogy a lehető legjobb reggeli –, de az azért már elég kemény, ha reggel hétkor egy korsóval kezded a napot (nem mondom, hogy velem még nem fordult elő, bár ezek az esetek valójában a reggel hét emberi megfelelőjének idején, úgy dél körül történtek). Kávé? Tea? Maradjunk a sörnél.
A brit kocsmák a viktoriánus érában már kora reggel tömve voltak, a munkások pedig hat-nyolc pint sört is megittak egy nap – ez nem csoda, ha láttál már magyar kőművest, de ennek amellett, hogy a sör jó, voltak más okai is, például az, hogy a víztől az ember viszonylag könnyen kaphatott kolerát, hányva-fosva, kiszáradva meghalni pedig lényegesen rosszabb buli, mint sörözni. A tea és a kávé drága volt, meg eleve ki szórakozna ilyenekkel, ha ott van a jó angol sör. Nem túl meglepő módon a szerzetesek is söröztek napközben (volt olyan rend is, ahol sörböjtöt tartottak). A hétköznapi életben két sörfajtát különböztettek meg (meg kismillió egyéb fajtát): az erős söröket, amelyek nem szarral gurigáztak, és a gyengéket, amelyek körülbelül olyan erősek lehettek, mint a mai húgyszerű másodfőzések, úgy három százalék körül. A sör pedig – ahogy azt már régóta mondom – egészséges: amellett, hogy a vízbevitelt is ezzel oldották meg, némi kalóriához is jutottak, ráadásul mindenféle vitamint meg miegyebet is magukhoz vettek, mindezt úgy, hogy nem aranyáron vették a lófaszkivonatos csodabogyókat, csak legurítottak egy pinttel. Na jó, nyolccal, de értitek.
A reggeli sörözés csodálatos hagyományának az első világháború vetett véget: a legtöbb brit kocsma ezután nem is lehetett nyitva reggelente (kivéve a piacokat: az ottani kocsmák zavartalanul üzemelhettek, mert az adás-vételhez legalább annyira hozzátartozik az áldomás, mint maga az üzleti tranzakció), ezután pedig a szokás feledésbe merült. Az angol reggelit bezzeg megtartották babfőzelékestül meg kolbászostul, ez pedig már magában egy korsó sörért kiált.
