Függőleges, négy betű: D-Day
Leonard Dawe nem is tudta, mekkora szarba fog nyúlni, amikor úgy döntött, hogy keresztrejtvényeket fog írni.
Ennél a hobbynál veszélytelenebbet talán elképzelni sem lehet, bár egy ismerősöm mesélte, hogy az apja a helyi sakk-klubban egyszer elbóbiskolt, lefejelte a táblát, felrepedt a homloka, és így a balesetet sportsérülésként kezelték hivatalosan – na, valószínűleg ő sem számított erre. Dawe mindenesetre tanárként nem kergette különösebben az izgalmakat, mikor 1925-ben elindult a Telegraph keresztrejtvény-melléklete, ő maga is egy kis mellékeshez jutott azzal, hogy rejtvényeket talált ki nekik, mindenki boldog volt, ennyi a történet.
De aztán 1944-ben megállt a háza előtt A Fekete Autó (egyébként nemrég került a kezembe A fekete Dacia című modern erdélyi kísértethistóriákat tartalmazó könyv, amiről talán majd írok is, de az a lényeg, hogy nekem baromira tetszett, ha véletlenül találkoztok vele, érdemes elolvasni). Szóval megállt a fekete nem-dacia, Dawe pedig csakhamar az MI5 főhadiszállásán találta magát. A tanár úr meglehetősen szűkszavú volt az incidenssel kapcsolatban utólag, nem tudom, hogy a brit elhárítás mennyire nyúlt brutális eszközökhöz, de el tudom képzelni, hogy a beszélgetéseken nem volt feltétlenül felhőtlen a hangulat.
A tanárt 1944 júniusában kereste meg a brit elhárítás, ekkor már erősen gondolkoztak a normandiai partraszálláson, amiről persze Dawe-nek egyszerű parasztként fogalma sem volt – de véletlenül mégis közölte a rejtvényeiben azokat a kódneveket, amelyeket a D-Day során akartak használni. Erről egészen 1958-ig nem beszélhetett, a jó ég tudja, mit gondoltak róla a szomszédok, jobb esetben el tudta sütni a sztorit úgy, hogy halálosan titkos misszión vett részt a titkosszolgálat kérésére, az a heg pedig, ami onnan származik, hogy négyévesen lefejelt egy üvegasztalt, ennek az emlékét hordozza.
A valóságban az történt, hogy az MI5 egyik tisztje unatkozott, és nekiállt keresztrejtvényt fejteni. Mind jártunk már így: mosószer, három betű, nyilván OMO, pedig ki és mikor látott olyat utoljára. Ugyanez áll az ETA porszívóra is, vele én még személyesen is találkoztam, bézs színű volt, és úgy nézett ki a sötétbarna borítás egy része, mint egy nagy tábla csoki.
A tiszt viszont nem OMO-t és ETÁt talált, hanem olyan megfejtéseket, mint Utah, Overlord, Juno, Omaha, Neptune és Mulberry, ami azért tűnt meglehetősen aggasztónak, mert pont ezeket a kódneveket akarták a küszöbön álló D-Day során felhasználni. Nosza, mentek is szegény Leonardért.
Később aztán kiderült, hogy hogy sikerült pont ezeket a szavakat betenni a Telegraph keresztrejtvényébe: Dowe a diákjait bízta meg szógyűjtéssel, később találta ki hozzá a leírásokat, a srácok pedig szabadidejükben gyakran lógtak együtt a közeli támaszpont amerikai katonáival, így úgy gondolták, hogy menő lesz az ott felszedett szavakból dolgozniuk.
Mondjuk ahogy én az iskolásokat ismerem, direkt geciségből is összeírták volna a kódneveket, legalább nyernek néhány napot, amíg visszahozza a fickót a fekete autó. Már ha egyáltalán visszahozzák valaha.
(Grunge)
