Gerillarádió
Nem létezik a földön hipokritább zenekar a Rage Against The Machinenél.
Kár, hogy ilyen kibaszottul, félelmetesen jó zenét csináltak. A RATM kamaszkorom óta jelen van az életemben és egyrészt komenistáknak hittem őket, ami remekül passzolt a punk-jellegű anarchista önjellemző narratívámba, másrészt remekül kiegészítette a ténylegesen punk Aurórát, ami meg a szülőfalumnak volt a promninens zenekara.
Olyannyira, hogy a korábban megénekelt Duna Filmszínházat Vigiék megvették és western kocsmát csináltak belőle és ezzel együtt az egyetlen civilizált randihely lett az egész kurva településen. Már ha randihelynek lehet nevezni a lakkozott fatörzseken ücsörgést és vén rockerekkel dumálást sör mellett. Mindenesetre jobb volt, mint otthon.
A RATM beleitta magát az életembe és akkoriban az internet sem száguldott ilyen sebességgel, hogy lejöjjön, hogy de la Rocháék akkora hazug kétarcú díszmajmok, mint ide venkúver. A mocsoknagy rendszerellenes lázadók annyira voltak rendszerellenesek, mint a Green Day és a későbbi beszálló, a System of a Down.
Amikor először néztek hülyének a haverjaim, hogy nem tudom, hogy ki az a csegevára, akkor értettem meg, hogy rengeteg minden fontos dolgot kell bepótolnom az életből és akkor lett az életem egyszer és mindenkorra abban az évben a latinamerikai kommenizmusé.
A rókámat is Fidelnek neveztem el. Gondolkoztam azon is, hogy legyen Zack, mert hogy Zack de la Róka.
https://youtu.be/RZul_mSFczs
Szellemüljetek át ti is, itt az ideje picit ma megint lázadó kamasznak lenni.
