Germknödel
Komoly kockázata volt, hogy múlt héten megdöglök gőzgombócmérgezésben, ha ez egyáltalán lehetséges.
Tudjátok mi a legfaszább dolog a sípályán? Nem a lankák, nem a pozsgásra pirult arcú fonott hajú Brümhildák, de még csak nem is a nyolcasozás a parkolóban. Aki a sörre és a gyomorkeserűre tippelt, talán az jár a legközelebb, de még mindig langyos. A legcsodálatosabb dolog a sípályán a maga teljességében, messze maga mögé utasítva a réteseket:
A GERMKNÖDEL
Ez a csodálatos, dagasztott, szilvalekváros-mákos szar a legjobb bajor dolog, ami csak a világgal történhetett. Gyakorlatilag olyan, mint a költészet. Ha a gőzgombóc lényegéig akarunk ásni, akkor feltárulnak az igazi mélységei. Az ember azt gondolná, hogy a cukorral és vajjal dagasztott tészta, amit Powidllel, azaz lekvárral töltenek meg a maga kerekségében hordozza a tökéletességet, ámdebár ezek a fránya osztrákok kitalálták, hogy furfangos dolog leönteni vaníliaszósszal, vagy olvasztott vajjal.
Szerény véleményem szerint aki a cukros-mákos feltét nélkül és vajjal kéri, az hülye, de természetesen ezen bárkivel hajlandó vagyok összeveszni. Akinek a fejében ezek után az a képzet épült, hogy ez valami kulináris unikum, annak elárulom, hogy bármelyik ottani spárban lehet mélyhűtve kapni, ami persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes belefulladni a hüttékben és minden étkezésre legalább egyet elfogyasztani belőle.
Óvakodjatok a silány utánzattól, a Dampfnudeltől, amit sütnek és felgőzölnek. Na, az kurvára eretnekség, ráadásul azt főételként eszik, semmiféleképpen nem összekeverendő a tárgyban szereplő csodával.
Egyszer még meg fogjátok nekem ezt köszönni, amikor át akarnak titeket baszni a Dampfnudellel.
Jó étvágyat az ebédhez. Szerezzetek Germknödelt.
