Gulisio Tímea: Fogadjon örökbe egy zombit!

A legfrissebb Nekropolitanban olvastam, hogy az idei divat a magas sarkú kertészpapucs, meg a zombi-adoptálás. Valóban unalmas volt már a halálfejes indigózokni. Tök drága volt, és ha nem tapostál meg egy indigópapírt, nem is látszott. Nem is beszélve az AIDS-es afrikai gyerekek örökbefogadásáról. Olyan snassz. A tavaly előtti őrület még úgy ahogy bejött. Szem, fül, láb nélküli kutyák Hannah Montanas szerkóban. Kötelező ivar-és hangszáltalanítással. Egyenest a gyártótól. Be is szereztem mindjárt kettőt. Azt nem írták a használati utasításban, hogy a füstöltkolbász illatút nem lehet a triplafogsorúval együtt tartani. Így maradt egy kutyám. Elég is. A zombi majd kárpótol érte.

Az a gyámügyön derül ki, hogy csak homoszexuális párok fogadhatnak örökbe. A fenébe! Tavaly még leszbikusként voltam nyilvántartva. Az ember a mai világban sose tudhatja, mivel tesz magának a legjobbat.

Legközelebb Ármin szakállát leborotválom, száját kirúzsozom. Skót szoknyát adok rá.

– Így már mindjárt más – mondja a családsegítő – Ha nem más, legalább próbáljon meg annak látszani.

Miénk a zombi. Nem volt olcsó. Rohadt büdös. Romlott hagymaszaga van. Pedig mi döglött nyúl illatút rendeltünk. Tudják, hogy úgyse visszük vissza, ha már megszerettük.

Orra helyén lyuk tátong. Kaptunk hozzá pár száz ajándék kukacot. Mikor ezektől megszabadítjuk, hálás kifolyt-kutyaszemekkel néz. Olyan megható, amint cumizik. Mégis rászólunk, mert a végén még leesik a maradék három ujja is.

A kamaszkor minket is megvisel. Eddig csak zöld lé folyt a kicsikénk testüregeiből, most a sárga a pattanásgenny. Már magasabb, mint az apja, és közel olyan makacs. Együtt vívják virtuális csatáikat a cyber-zombi-arabok ellen. Tízet kell szitává lőni egy silver csadorért. Ötvenet egy goldért. Százat a platinumért. Ha egymás után háromszor veszítesz, visszaesel egy fokozatot. Nyeremény nincs. Viszont aki silver alá esik, az élők pályájára száműzik. Itt minden csupa virág és szivárvány. Ezt mindenki igyekszik elkerülni.

Egy nap közli, hogy megnősül. Próbáljuk lebeszélni róla. A 22. században diszkriminálják a heterókat. Még akkor is, ha hithű és fajtiszta zombik.

– Kicsim, mi lenne, ha regisztrálnál a halalfasza.hu társkeresőre?

– De Ada, én a ládokat deretem! A dép, dagy dellüket! A dinom, dókos dájukat!

Hosszas rábeszélés után beleegyezünk. Azzal viszont nem számoltunk, hogy kéri a jussát. Komoly jogi aggályokat vet fel, ha egy halott az élő nevelőszülei után szeretne örökölni. Mi illet meg egy hullát a végtisztességen kívül? Garantáltan túléli szüleit, mivel halhatatlan. De már halottá nyilvánították. Vagy bánjunk velük úgy, mint az állatokkal? Most, mikor a világ leggazdagabb yorkshire terriere ugyanolyan tehetős, mint az amerikai elnök?

Ha az élő népesség tovább csökken, százhúsz év múlva egyetlen működő keringéssel bíró lény sem marad a földön. Akkor meg nem mindegy? A jövő a zombiké. Nem árt jóban lenni velük. A politikai elemzők szerint a következő választás legesélyesebb polgármester-jelöltje egy élőhalott. A zombilobbi máris elintézte az erjesztett élelmiszer áfájának csökkentését. Kijárta, hogy a régi sírokra ne temessenek rá, inkább hantolják ki a testeket, így megkönnyítve azok felszínre jutását. Az állam megduplázta az örökbefogadott zombik után járó családi pótlékot. Már nem éri meg szülni. Az asszonyok halvaszülést rendelnek a bábáktól.

A zombik több szempontból tiszteletre méltóbb polgárok az élőknél. Sokat dolgoznak, és nem gondolkoznak. Megeszik a szemetet. Ha jól vannak idomítva, hasznos és ártalmatlan tagjai a társadalomnak. De mi lesz az oroszlánokkal, ha meghal az idomár? Megeszik. És ha már csak oroszlánok maradnak? Egymást falják fel. És ha halhatatlanok? Mi lesz velük, ha még éhen se tudnak halni? Ez korunk legnagyobb talánya. Biológusok, szociológusok, történészek fejtegetik a kérdést. Tucatnyi könyvet írnak a témában. De ki olvassa majd?

A mi két méter tíz centis Kicsikénk már húsz éves korára megtanulta az ábécét. A felesége elhagyta egy nagy farkú arab zombiért.

Pedig szorgalmas, házias gyerek, lehet rá támaszkodni. Öregszünk, elkél a segítség. Tagjaink elnehezültek, az eszünk se úgy forog, mint fiatalon. És ezek a rémes foltok! Egy falusi legenda szerint egyszer kiástak egy sok éve eltemetett menyasszonyt. Még mindig szép volt és hamvas, ám amint a nap rásütött, darabjaira mállott az arca. Ezt szeretném elkerülni. Szólok a fiamnak, hogy húzza lejjebb a redőnyt.

– Iden Ada – dörmögi, majd kér, hogy vasaljam ki az ingét.

Hiúságában rám ütött. Ki is vasalnám a szentemre. Kár, hogy a kriptánkba még nem vezették be az áramot.