Gulisio Tímea: Fosógép
Hosszas, türelemmel viselt szenvedés után eltávozott a mosógépünk. Szomorú szívvel vettünk tőle búcsút. Húsz éves volt. Könnyeinket törölgetve néztünk utána, mikor elvitték. Feltették a csomagtartóra. Felboncolják, eladják a még hasznosítható szerveit, aztán a roncstemetőben végzi, ki tudja hol, még egy szál virágot se vihetünk neki.
Miután egy nap alatt túlestünk a gyász mind a négy fázisán, úgy döntöttünk, továbblépünk. Az élet megy tovább. A zoknik büdösek, Mici lehányta a párnám, és valami más is elsült, és félre talált, akár a vurstlis pisztoly…
Újan minimum 120 ezer. Használtat inkább ne, tudván, miket mostunk vele. Még akár egy gyilkosság bizonyítéka is beleragadhatott egy DNS-től meg nem tisztítható hajcsomó személyében.
Ármin szerint ezek az újak már nem tartanak addig, mint a régiek. Igaz, a tabom is egy év után elromlott. Vettem egy újat, egész szép ezüst színű darab. Kár, hogy eddig még senkinek nem sikerült kivennie azt a rohadtul idegesítő valami. Én csak Freud-i elírás-funkciónak becézem. A minap „tobozmirigy” helyett „te irigy buzi”-t írt. „Svédmasszás” helyett „seggbaszás”-t. Az elején kínos volt, de mostanra megszoktam és jókat röhögök rajta.
Mivel a boltban nem találtunk egy nekünk szimpatikus modellt sem (vagy túl drágák, vagy túl kicsik voltak, vagy púpos volt a tetejük, én pedig nem vagyok akrobata…), maradt az online rendelés.
Két nap múlva hozták. Ideje volt, a szennyes már kezdett kimászni a kosárból. Szó nélkül tették le, és tartották a markukat a borravalóért. Egy-egy ezrest kaptak. Fitymálkozva húzták az orrukat, majd köszönés nélkül becsukták maguk után az ajtót.
– Ezeknek is büdös a munka – mondta barátom, majd folytatta délelőtti szunyókálását.
Beraktam egy adag mosást, másfél órás, negyven fokos programra. Ha kész, úgyis zenél – gondoltam, majd Ármin mellé feküdtem.
Álmomban mocskos, szocreál tábori vécében ültem. Öklendeztem a szagtól. Bokáig voltam a szarban. Ráadásul mellettem alacsony deszkafallal elválasztva valaki más is „vajúdott”. Neki se nagyon jött, aminek jönni kell. Hangosan köhögtünk, hogy elnyomjuk a hangokat. Ám a durrogás és szörcsögés egyre erősödött. Ilyen teljesítményt gyakorlott operafingosokként se néztünk ki magunkból.
– A vécészörny! – ordította el magát klotyópajtásom.
– Az nem lehet, a vécészörnyek kihaltak.
– A vidéki pottyantósokban még élnek egymástól elszigetelt kolóniáik! Ebből írom a szagdolimat – okoskodott a srác.
Rohantam, megcsúsztam, beletenyereltem a gyanúsan barna masszába.
Kezemet szagolgatva, ragacsos verejtékben úszva ugrok ki az ágyból. A fürdőszobából földrengésszerű üvöltés zeng.
A régebbiek szebben zenéltek – jegyzem meg magamban.
Széthajtogatom a szárítót. Felnyitom a gép tetejét. Arcon csap a langyos, félreérthetetlen szagú csatornanedv. És csak ömlik, ömlik végtelenül. Már bokáig ér, jó meleg. Már majdnem megszokom. Fokozatos melegítéssel a béka észre se veszi, hogy lassan halálra fő.
Megnyugszom, hogy nem vagyok elmebeteg, az álmomnak van valóságalapja. (Talán a félkarú, kétfarkú abúzombik is eljönnek egyszer?)
Barátom tudálékosan forgatja a számlát.
– FOSÓGÉP. /Háztartási eszköz. Használat előtt olvassa el a tájékoztató füzetet…stb…/Enyhén nedves ronggyal tisztítsuk, használat után hagyjuk kiszáradni. Igény szerint illatosítsuk és fertőtlenítsük. Megjegyzés: a „cifrafosás” program többletenergiát igényelhet. A nem rendeltetésszerű használat okozta minőségromlásért a gyártó nem felel./
El kéne vinni azt a tabot a szar, akarom mondani szervízbe.
– Két év garancia – állapítja meg arcán elégedett óvodásmosollyal Ármin.
