Gulisio Tímea: Szemtelennek áll a világ
Unom a fárasztó, láblerohasztó csoportos városnézéseket. Csak rohanni, rohanni a csorda után. Az idegenvezető dumáját hallgatni a középkori templomokról. Kit érdekel? Ha alaposabban megnézek egy kirakatot, visszaterelnek, mint egy birkát. Meg azok a válogatottan idétlen csoporttársak. Unatkozó paraszt nénik, sznoboskodó kispolgárok a frissen vasalt frizurájukkal, az életükkel idegeneket traktáló őrültekkel, a sánta igyekvőkkel, a mindegyholvagyunk csak kajáljunk jellegű tirpák családokkal, az okoskodó, örök elégedetlen nyugdíjas tanárnőkkel, meghatározhatatlan majomfajhoz hasonlító szótlan agglegényekkel, a született hegyi túrázókkal, akiknek ez az iram meg se kottyan.
Ezért idén úgy döntöttem, hogy cseszek én fáradni, magam helyett inkább a szemeimet küldöm világkörüli útra.
Először egy lengyelországi utazásra fizettem be őket. Az utazási irodának fel se tűnt, hogy én nem jelentem meg, csak két szemgolyó. Csak ki legyenek töltve a papírok, legyen átutalva az összeg. Azt azért megjegyzi az idegenvezető, hogy mindig pont más irányba néznek, mint amit ő mutat. Nem hiába, az én szemeim, lázadnak. Meg aztán kicsit kancsalok is. Véletlenül a mellettük ülő hölgy dekoltázsa felé állnak. Ezt még elnézik nekik. Azt már kevésbé, hogy folyton eltévednek, és a fél a nap az ő keresésükkel telik. De hát szemtengely-ferdülésük van szegénykéknek, és elvétik az irányt. Végül az idegenvezető zsebre vágja őket, hogy biztosan ne kószáljanak el. Ezért, hogy mi volt a városnézésen, nem láthatták. Hát ezért fizettem ennyit? Táviratozom az irodának, hogy azonnal engedjék szabadjára a szemeimet, a szerződés értelmében joguk van minden programot látni. Kiderül, hogy mindent kicsinyellnek, ezért gyorspostával utánuk küldöm a nagyító szemüvegem. Így már mindjárt nagyobb a légyszar II. János Pál pápa szobrának orrán. Nagy kultusza van itt az öregnek, még a vérét is szétosztották a különböző templomok ereklyetartóiban. Hát csoda, hogy maghalt, ha neki nem maradt semmi? A Waweli Székesegyház kapujában meg őslénycsontok lógnak, a kripta teli van királysírokkal. Csecsemő majdnem-királyok arany koporsói. Auschwitzi gázkamrán edzett szemeim könnybe lábadtak. Ezek után üdítőleg hatott rájuk a Zakopane-i népviseletes menyecskék látványa. Előre figyelmeztették a csapatot, hogy a golároktól óvatosan vegyenek bármit is, mert simán átvernek bárkit. Még jó, hogy a szemezés még a legvadabb turistapiócáknál is ingyenes.
A bajok az étteremben kezdődtek, mikor a bal szemem sört, a jobb szemem kólát kért az ebédhez. Nem mintha tudtak volna enni a tócsnis pörköltből, csak éhesen kopogtak az asztalon. Erre az egyik kajaturista fogta, és betette őket a sörébe. Ott úszkáltak egy darabig, és figyelték a felszálló buborékokat. Én hülye, búvárszemüvegre nem gondoltam. Legközelebb, mikor a horvát tengerparton nyaralnak majd, naptejet is csomagolok nekik. Ha Hollandiába, akkor síkosítót. Bár ők eddig is becsusszantak, ahova akartak. Kémkedtek is helyettem. Amit ők láttak, az már ránézésre is négyszeres életfogytiglan. De az agyam nélkül nem emlékeznek. A szám nélkül nem vallanak. A testem nélkül nem lehet őket lecsukni. Ezért igyekszem magam távol tartani tőlük. Hadd lássanak világot, ha nekem nem megy.
Már egészen könnyen boldogulok nélkülük. Vakon is megtalálom, amit meg kell: a számat, és mások száját. Meg az egyéb testrészeket. A pénztárcámat. A laptopom és telefonom billentyűit. Másra nincs szükség.
Társaságban napszemüveget hordok, hogy ne tűnjön fel a hiány. Közben a szemeim megfenyegettek, hogy nem mutatják meg, mit láttak, ha nem küldök nekik egy RayBen napszemcsit. Ez már több a soknál. Olyan szemtelenek, hogy nem tartok rájuk igényt. Szerintük pedig én vagyok szemtelen. Na ja. De bármikor csináltathatok műszemet. Ők pedig ilyet, mint én, soha.
Tehát aláírom a felmondást. Többé nem foglalkoztatom a szemeimet. Túl költséges. Én pedig tudatos üzletember vagyok. Az agyam részt vesz a világ legfontosabb business konferenciáin. Meetingel helyettem. Néha összefut a fülemmel és egyeztetnek. Az orrom egy fontos küldetést teljesít. Innen tudom, hogy valami bűzlik. Talán kevesebbet kellene túráztatni a seggem.
