Gyűlöletes parasztok a sípályán
Sokszor megénekeltük, hogy miért nem érdemes sehova menni, mert mindenki fasz.
Nos, a síeléssel sincs ez másképp. Otthagyod egy fejlődő ország teljes költségvetését síccuccbérlésre (mert ember nem tudja megmagyarázni, hogy rentábilis fenntartani és kerülgetni egész évben a szarjaidat, amikor évente egy hétre veszed elő), szállásra (mert pláne családosként nem tudsz elfeküdni egy matraclagerben, ahol harmincadmagad büdös szarjaival és kurva drága cuccaival együtt kockáztatsz egy kifosztást), síbérletre (mert nincs olyan eshetőség, hogy bárhogy megúszd ötven euró napidíj alatt, akárhogy sakkozol a félnapos meg egyhetes napijegyekkel) és kajára.
Mivel el kell brümmögni a világ túlsó felére a szarjaidat gondosan felrögzítve a tetőre (egyébként faszság, béreljetek inkább külföldön), ezért elbaszol két teljes napot a bepakolással és kipakolással. Odaérsz a helyszínre, ahol az ágy garantáltan ki van feküdve, akármilyen jó szállást választasz, hogy aztán másnap vagy a parkolással pankrációzól a lanovka aljánál, vagy a síbusszal baszódsz el a tonnányi fossal, amit magaddal kell cipelned. Ha vagy olyan balfasz, hogy nem snowboardozol, hanem síelsz, akkor a két léc két bot két spanyolcsizma nexusában telik a beszállóig eljutás, ami minden, csak nem kellemes.
De aztán eljutsz a kibaszott pályára, nagyjából délelőtt tizenegyre. Eddigre már:
- Garantáltan lefagyott szaron az előtted hóekéző és falevelező parasztok letolták a maradék havat.
- A szűzhavat buckásra síelték a jólértesültek, ezért snowboarddal csak simán kurva szar, sílecekkel a kurva szaron is túlmutat, ami fogad.
- Annyira megolvad a melegben az összebaszott pálya, hogy nettó latyakban kötheted be a kötéseidet, síelés esetén seggeléskor a hátad közepéig elázol.
De ne csüggedjetek, még ott van a sílift közönsége:
- Mindenképp elédtolakszik, mert kurvára siet, hogy tizenhárom másodperccel korábban tudjon felszállni arra a kibaszott felvonóra, amíg te felcsatolod a boardot
- Ott várja be a teljes társaságát a kapuban, megakasztva a sort és válogat a társaságában, akivel utazni óhajt (egy másik falka kamasz, akiket lerúgnál).
- A kék pálya tetejére utazó “profik”, akik rasztahajat mintázó sisakban mindenképp a libalegelőn akarják villantani a tudásukat, miközben ordít a fülükből valami fasza trensz.
- A csetlő-botló szerencsétlenek mellé beülő vájtfülűek, akik mindenképp demonstrálni akarják felsőbbrendűségüket azzal, hogy mindenkit leszarva be és kiviharzanak a kapaszkodó szerencsétlenek között.
- Nem bírja, ki, hogy ne bassza össze a többiek leceit és boardjait a botjaival.
- Rágyújt a liftben, lehetőleg előtted.
Persze felérsz és minden fasza, már boldog vagy, hiszen a röpke két év kihagyás egyáltalán nem fog meglátszani a tudásodon (de). Azt gondolod, hogy majd mindenki szépen, emberhez méltón fog viselkedni a többiekkel, de persze az a baj, hogy igazad van. Emberhez méltón viselkednek.
Ami a következőkből áll:
- Ha kezdő kanyarodik előtted, mindenképp skerázz elé, mert akkor legalább elesik.
- Ha látod, hogy a másik keresi a kanyart a buckák előtt, akkor mindenképp vágj elé, hátha ledarál a boarddal forduláskor.
- Ha valaki egyenesen megy, mint a meszes, akkor a legjobb, amit tehetünk kezdőként, hogy azonos szögben haladunk lefelé a pályán, egészen az ütközésig.
- Sose nézz fel. Soha.
- A gyerekeket nem érdemes életben hagyni, mert csak táplálékkonkurensek lesznek a hüttében.
Miután kisíeltük magunkat és a kajáldában is végigszenvedtünk minden létező bunkóságot, nincs más hátra, mint osztrák cigifüsttől szaturálódva felszálljunk a síbuszra, ahol a bakancsos, rozoga parasztok kiverik a szemedet a botjaikkal.
Visszaérve a szállásra boldogan tudatosulhat bennünk, hogy vasárnap van, ezért érdemes elrágni a gyengébbeket és a sérülteket, mert a boltok ugye mind zárva vannak.
Maradjatok inkább otthon.
