Hagyjátok békén a szakállamat!
Woody Allennek volt egy novellája, amelyben attól rettegett, hogy vadidegen emberek törnek be éjjel a lakásába, hogy beszappanozzák őt.
Elég valószínűtlen, hogy ez valaha meg is fog történni vele, de csak azért nem, mert nem Oroszországban él 1699 környékén, ott ugyanis valami hasonlót műveltek az emberrel, ha nem fizette be a szakálladót (és még csak nem is ez a leghülyébb dolog, amit megadóztattak, Rómában a pisálás után kellett fizetni, igaz, a sok ganét el is kell vezetni valahogy). Ami azt illeti, Angliában is rosszul járt volna, ott VII. Henrik sarcolta meg az arcszőrt, itt a férfiaknak a társadalmi státuszuknak megfelelően kellett megfizetniük az adót, ha ragaszkodtak a szakállhoz. Hasonló módszert dolgozott ki később Nagy Péter, vagy az illetékes szakállügyi államtitkár is: elrendelte, hogy csak annak lehet szakálla, aki megfizeti az árát, ezért cserébe pedig egy tallért kap, amellyel bizonyíthatja, hogy joggal nő rajta szőr. A csóróbbak réztallért kaptak, a tehetősebbek ezüstöt, de ha otthon felejtették, a cár fogdmegjei kíméletlenül megborotválták őket. Egyesek szerint a rendelkezés oka elsősorban az lehetett, hogy Nagy Péter szerette volna európaiasítani az oroszokat – a legtöbb helyen eddigre kiment a divatból a dús szakáll -, mások szerint azt szerette volna nyilvánvalóvá tenni, hogy az emberek hozzá hűségesek, nem az egyházhoz. Végül sikerrel járt: a legtöbben inkább nem szarakodtak a fizetéssel, és nekiálltak borotválkozni, a szakálladót pedig csak 1772-ben törölték el.
