Hajónapló – második nap
Elindultunk reggel a bójáról Kaprijérôl egy viszonylag szar éjszaka után.
A melóból hozott feszültség és a felelôsségpara kitartott annyira, hogy két Valeriána után is nyugtalanul aludtam. A bója tart? Milyen mélyen van a bóják betontömbje (klocnija), rámehet-e a tôkesúly? Hogy fogunk kikötni?
Szóval a tapasztalatlan skipper élete nem csupa öröm, volt bennem némi para. A srácok összedobtak valami reggelit, valaki bemotorcsónakozott a faluba kenyérèrt és tésztáért a bolgnaihoz, aztán összeszedtük magunkat és leoldottunk a bójáról. Kaprije nagyon pici, sekély a víz, figyelni kellett a mélységre. Kifutottunk reggel tíz után, miután telikakáltuk az öblöt, hogy vitorlát bontsunk és Rogoznica felé induljunk.
Az volt a terv, hogy ha délután kettôig elérjük Rogoznicát, akkor tovább megyünk Milna felé, ha nem sikerül, akkor megalszunk a drágának, de komfortosnak mondott marinában.
Szelünk volt, legalábbis délután háromig, amikor felkerekítettük húszra a hajó üzemóráját. Vitorlázás közben ebédeltünk, hárman-hárman váltva a kajálást, hogy legyen legénység.
Közben telt az idô, csúsztunk el a szigetek mellett, elhagytuk kettôkor Rogoznicát, haldtunk tovább Solta felé. Elállt a szelünk, motoroztunk, amikor egy feltûnt az elsô giccses delfincsapat.
Elhatároztuk, hogy megállunk Milna, és a szezonban kivételesen jó étterme elôtt egyet fürödni. Közben csináltam pár képet a hajó belsejérôl, hogy képbe kerüljetek, hogy milyen itt az élet.
Solta kellemes kis öblében megálltunk egyet fürödni horgonyról. Az erôs, öbölbe fújó szél miatt nem lett hosszú a fürdés: fél nyolc körül elindultunk a Milnára.
A városban van egy remek tengeri herkentyûket áruló étterem, ahol fôleg hajósok esznek. A kikötô megtelt estére, gond nélkül kibalfaszkodtuk a hajót és vártuk a grillen a halainkat. Meg pár korsó Ozujskot.
Végre van parti áramunk, ezért este talán fel tudom tölteni a laptopomat és a hajót is megtankoljuk. Reggeli cél Vis szigete, a szél viharosnak ígérkezik.
