Hálaadás – Ma is tanultál valamit

A Thanksgiving (Hálaadás Ünnepe) az egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – ünnep az USÁ-ban.
Mit is ünneplünk? A fehér bevándorlók megérkeztek az Újvilágba es nem volt mit enniük, ezért az indiánok adtak nekik ennivalót (pulykát) és cserébe később lemészárolták az őslakosokat, majd elvették a földjüket. Ugye?

Pedig nem így volt

I. James angol király a 23 éves uralkodása alatt üldözte mindazokat, akik megkérdőjeleztek spirituális és világi hatalmát. Nem volt hajlandó megegyezni semmiféle vallási kérdésekben az egyházzal, üldözte azokat, akik hittek a szabad vallásgyakorlásban. Börtönbe csukatta és kivégeztette a neki ellenállókat.

Egy csoport szeparatista először elmenekült Hollandiába, ahol egy kis kolóniát hoztak létre, majd 11 évvel később úgy döntöttek, hogy elindulnak az Újvilág felé. 1620 augusztus elsején el is indultak a Mayflower nevű hajóval. 102 utassal a fedélzeten – ebben benne volt 40 zarándok (Pilgrim), vezetőjük William Bradford. Az út során Bradford szerződést kötött a zarándokokkal egy új, egyenlőségen alapuló társadalmi csoport létrehozásában.

Honnan jött ez az ötlet? A Bibliából. Ezek az emberek mélyen vallásosak voltak, akik hittek az Ószövetség és az Újszövetség tanításaiban is.

Az út hosszú volt es keserves. Amikor megérkeztek november-december környékén – Bradford naplója alapján – egy hideg, kietlen táj fogadta őket. Nem volt ház a környéken, fogadó, ahol lepihenhettek volna.
Semmi. Az áldozatvállalás, amit a szabadságukért hoztak, csak most kezdődött igazan.

Az első télen a zarándokok nagy része, többek között Bradford felesége is meghalt.
Az első tavasszal az indiánok segítettek az új bevándorlóknak, hogyan kell kukoricát ültetni, vadászni, halászni, ésatöbbi.

De az új telepesek még így sem boldogultak. És itt rátérünk arra a részre, ami a tankönyvekből kimaradt.
A zarándokokat anyagilag támogattak angol befektetők. (nyilván a hajóút sem volt ingyenes)
A kikötésük az volt, hogy minden, amit termelnek egy közös alapba menjen és mindenki csak egy bizonyos részesedést vehetett ki abból, mindenki ugyanannyit, egyenlő mértékben.
A ház, amit építenek, a föld, amit megvesznek nem lesz magántulajdonuk. A közösség tulajdona lesz.
Bradford hamar észrevette, hogy ez a fajta kollektivizmus nem működik. Nem hogy nem működik, de nagyobb pusztítást végez, mint a hideg New England-i tél.

“Miért dolgozzak én többet másokért ingyen, ha az a másik semmit sem csinál?” – hangzott el a kérdés egyre gyakrabban.

A zarándokok megtapasztaltak sok-sok évvel Marx születése előtt, hogy mi is a szocializmus, és látták, hogy nem működik. Soha sehol sem működött.
Ha nincs személyes motiváció, akkor senki sem fogja beleadni a maximumot. Minek? Hogy a másiknak jó legyen?

Bradford a következő döntést hozta: -Minden család kapott egy saját föld részt, és azon azt csinálhattak, amit akartak. Azt termesztettek, amit akartak. Úgy, ahogy akartak és annyit, amennyit akartak.
Bradford szabadjára engedte az igazi szabadpiacot.

Mi lett az eredmény? Rengeteg extra gabona, kukorica lett a családoknál az év vége felé.
Kereskedelmi állomásokat hoztak létre, ahol a felesleggel kereskedtek, egymás es az indiánok felé is.
A magántulajdonuknak es a szabadpiacnak köszönhetően létrejött egy személyes motiváció, amelyik előre vitt minden embert. (A radikális baloldal ezt ma “kapzsisagnak” hivja.)

Az adósságukat kifizették a londoni befektetők felé, és a boldogulásuknak híre ment, aminek köszönhetően később bekövetkezett a Puritánok bevándorlása.

Az év vége felé a Thanksgiving ünnep alkalmából valóban leültek az indiánokkal és valoban pulykát ettek, de nem az őslakosoknak mondtak köszönetet, hanem Istennek, amiért ide és így vezérelte útjukat és életüket.

Ez az igazi ELSŐ Thanksgiving története.