Ufónotesz I – Átható hang
Túlzás nélkül médiatörténeti esemény itt helyben a Kompon.
Kedves másfél olvasónk, amiből 2 én vagyok! Mivel a céges gépet, benne a következő csőmozival, sajnos bent felejtettem, így előrehozom, amit valójában a 150. epizód utáni senkiföldjére szántam. Revelációként ért, hogy kortárs szabadverseket előállítani, azaz sorokat írni egymás alá még mindig sokkal könnyebb, mint kiizzadni egy épkézláb cikket, így a komp (amely lassan úgyis szinte személyes blogommá válik) fenntartásába belefeccelendő erőket, magamat és a közönséget is hajszálpontosan a súlyán kezelve epikus folytatásos költemény közlésébe kezdek, amihez az alapot az Ukmukfukk zinefeszten bevásárolt jegyzetfüzet adta. Előttünk a jövő, ki tudja, talán még a világ leghosszabb ürülékét is sikerül illő helyére szorítani a toplistáról!
átható hang
kék örvény
Ezt az oldalt tele kell írni.
nincs kényszer, mondták
pontosabban éreztették
hirtelen a fejemben találtam
kezdtem a viccet a baltával
mire hirtelen sosem látott szigort
találtam a fejemben
a kék kamra nem erre való
fáradjak a fehérbe
nincs mozgás sehol
csak a távolságok változnak
Ezt a helyet tele kell sírni.
pardon, kérdeztem vissza
természetesen csak fejben
bár a gyakorlatlanság miatt
még mozgott a szám
folyt. köv.
