Háromezer apró démon táncol, háromezer rohadt alisten
Kicsit nem figyeltünk, erre kiderült, hogy háromezer posztunk van kint a kompon.
Ezt nagyon nehéz olyan értelmezési keretrendszerbe elhelyezni, ahol a szokásos öndicséreten túl volna bármit mondani.
Nem is értjük igazából, honnan is és miért jön a látogatottság, rengeteg szerzőnk lett és úgy írnak, hogy nap-mint-nap leesik az állunk.
Az irodalom vonal, a blogból magazinná alakulás teljesen megváltoztatta az olvasói szokásokat, a háromezer azért háromezer, mert szeretitek és viszitek.
Nem győzzük elégszer megköszönni, a szerzőink, az olvasóink és a kommentelőink előtt le a kalappal!
Nem vertük nagy dobra, de félmillió independent view felett áll az oldal számláló is, ez valami annyira elképzelhetetlen, hogy ha kivetítitek a 9,2 miliiós magyar lakosságra, abból a tartalomfogyasztókra, abból a 18-49 korosztályra, abból azokra, akik nem csak a politikát keresik, akkor is totál értelmezhetetlen.
Nagyon sok. És talán nem látszik, de ez valahol nagyon nagy felelősség is. Az elérésünk olyanokhoz juttatja el a sületlenségeinket, a szart, a bizarro-t, a fingást, akik nem is gondolták volna, hogy kíváncsiak rá.
Tegnap este egy kis személyes eseményen beszélgettünk arról, hogy célunk megtartani az ismerten alacsony színvonalat, aztán lesz ami lesz.
Tartsatok velünk, a kompajtó nyitva, a tér- és időutazásunk folytatódik!
– bernard, vau, wolf, blue –
Ilyen amikor csak kétezer apró démon táncolt:
