Hogyan ne vegyünk karórát – Az öltönyóra

Döbbenetesen egyszerű szarul kinézni. Az a tréfás, hogy alapvetően nem a szar állapotú, vagy az olcsó cuccokkal tudja az ember lejáratni magát a legjobban, hanem a bóvlival, a bazárival. A kétpálcás dolgokkal.

A “sans noblesse”  eredetieg azt jelenti, hogy “nemesség nélkül”.

Nagy hagyományokat ápolunk a sznobériában. Lényegében a sznobkodás a pozőrködés azon szintje, amikor az ember parasztgyerekként úgy tud viselkedni, hogy mindig tisztában legyen a gyökereivel, de ennek ellenére tudjon úgy viselkedni, mint aki nem egyenesen a disznóólból jött.

Nagyapám speciel paraszt volt és gyakran jött a disznóólból. Úgy szokta csinálni, hogy amikor a disznóólból vagy a tehénistállóból jött, akkor nem azzal a lendülettel ment a templomba, hanem előtte átöltözött civilizáltba. Az öregnek egy Rakétája volt, ami sajnos már rég eltűnt és még fotóm sincs róla, hogy esetleg tudjak szerezni egy azonos típust. De máig emlékszem a bund szíjára (ami ilyen kicsit kiszélesedős bőrszíj az óra tokja alatt) és arra, hogy egyszer kétszer gyerekként felpróbáltam.

Na, speciel nagyapám sosem húzott volna fel egy rakás szarnál is egy picivel kevesebbet érő Louis Vuitton okosórát, mert ugyan nem volt az ízlés bajnoka, de el tudta dönteni, hogy egy pozőr senkiházi akar lenni, vagy viszonylagos eleganciával akarja átvészelni a vasárnap délelőtti kört.

Ugyanis az úgynevezett dress watchoknál (magyarul öltönyóráknál, elegáns óráknál, alkalmi óráknál) vannak bizonyos íratlan szabályok, amiket most ellentmondásosan leírok.

Egy sportóra kurvára nem alkalmas öltönyhöz.

A búvárórák pláne nem. Csak azért, mert James Bond viselte, azért nem kell neked is vállalkozónak kinézned. Az inghez felvenni határeset, nyilván vannak kedvenc órái az embernek, amiket mindig viselni akar, de akkor sem néz ki jól. James Bond lehet, hogy öltönyben beleugrik a következő pillanatban a folyóba, de te kurvára nem fogsz. Felgyűri a mandzsettát és az öltönyt. Általában azok mentegetik a búvárórákat, akik vettek egy Omega Seamastert vagy egy Rolex Submarinert és minden kibaszott alkalommal mások orra alá akarják dörgölni.

Sötét a sötétben, világos a világosban.

A fekete, fehér és krémszínű számlap univerzálisnak tűnik, de valójában nem azok. A sötét számlapos elegáns órák egyszerűen jobban mutatnak este, míg a világosak jobban mutatnak napfényben. Ennek az az oka, hogy még egy réteg diszkréciót csempész az óraviselésünkbe, ha igyekszünk nem egy világító világos számlappal feltűnősködni vacsorakor. Márpedig attól lesz valami elegáns, hogy nem dürhő.

Az órád ne viseld a domináns kezeden.

Balkezesek szopórolleren vannak, mert régen mindenkinek a fejébe lett verve, hogy óra a bal kézen. Azonban ha a bal kezeden viseled és állandóan használod, pont úgy nézel ki miatta, mint a túlmozgásos paraszt, aki folyton az óráját bámulja, vagy mutogatja. Az előbbi azt az üzenetet hordozza, hogy unod az egészet, a másik meg simán azt, hogy egy retardált vagy. Ha balkezes vagy, tedd át a jobb kezedre és kész. Mindenki boldog lesz.

Ne vidd ki az elegáns órádat a disznóólba.

Ha irodában dolgozol, akkor sem oké hétköznap közlekedni az öltönyórával. Persze ha állandóan öltönyben vagy, az egy picit más tészta, de fontos megtalálni az egyensúlt. Mindig passzítsd a ruházatodhoz az órádat – vegyél fel egy sima, igenfasza Casiot a strandra, vagy ha haverokkal találkozol, akkor nézegesd az időt a telefonodon, ha máshogy nem. De egyrészt nincs lelombozóbb, mint amikor valami látványosan elegáns órával pózol valaki oldalzsebes gatyóban, másrészt az órát is hamarabb baszod tönkre.

Távolról élvezkedj mások óráiban.

Jellemzően nem tapogatjuk mások tárcáját és ékszereit, ez igaz az órákra is. A magunkfajta bazári majom órabuzik időt töltenek az órák zsírmentesítésével és karbantartásával, ezért egyáltalán nem jó fej dolog összetapogatni. Ha valaki felajánlja, akkor persze el lehet fogadni, hogy levegye a csuklójáról, de ezt ne is nagyon erőltessük. Kicsit olyan, mint megkérni valakit, hogy hadd tapogasd meg a felesége szilikoncsöcseit. Lehet, hogy elég büszke hozzá, hogy megengedje, de azért egy kicsit kellemetlen. Más faszpirszingjét se tapogatnád össze, az óráját se buzeráld.

Válassz jó méretet.

Végre kiment a divatból a 45mm-es diszkosz a csuklóra rögzítve, igazából sosem kellett volna, hogy divat legyen. A rendes öltönyóra visszafogott, 40mm környékén van inkább az alsó oldalról (a 35-36mm sem az ördögtől való), egyszerű vonalvezetésű szerkezet. Arra is figyeljünk, hogy a bőrszíj a zakóhoz ezerszer jobban passzol, mint a fém, ráadásul ez utóbbival könnyű elkövetni azt a hibát, hogy szarul állítjuk be a méretet és lötyög a csuklónkon. A szíj passzentosan álljon és ne viseljünk palacsintasütőket.

Válasszunk jó órát.

Audemars Piguet lenne a belépő harmincezer dollárért? A valóság az, hogy a lőtéri kutyát nem fogja érdekelni, hogy milyen óra van a kezeden. A szépen kinéző, visszafogott óra egy alapvetés, olyasmi, mint egy rendezett fogsor, vagy mint az, hogy nem járunk koszos ruhában, vagy hogy nem veszünk fel suseszt az utcára. Ha elegáns ruhához felveszel valami vaskos szart, vagy valami kiábrándítóan virító, nato szíjas aszfaltbúvárt, azzal szépen ki lehet állítani a szegénységi bizonyítványt. Ugyanígy a divatórák automatikusan megvetés tárgyává teszik az embert.

Ha Armani, Daniel Wellington, Fossil, Louis Vuitton, meg hasonló szarokat hordunk és ráadásul mindezt jó feltűnően, azzal csak azt érjük el, hogy azok is le fognak nézni, akik értenek az órákhoz (mert hogy ezek az órák szarok), meg azok is, akik nem (mert hogy azt feltételezik, hogy jó drágák).

Hát akkor mit vegyünk?

Orient Bambino

Az Orient blue egyik kedvenc márkája, nem véletlenül. Bár én eléggé Seiko párti vagyok, nehéz amellett elmenni, hogy az Orient elképesztő választékát vonultatta fel az elegáns óráknak és a márka legkerekebb csomagjába, a Bambino szériába belepakolt mindent, ami egy (vagy akár több) elegáns órába kell. A Bambino a negyedik szériájánál jár és mitagadás: tökéletes. Van egy századközepi, kellemes hangulata. A mutatók peckes tűben végződnek, az Orient logó nem tolakodó és úristen milyen szép színeik vannak! Az embernek kedve lenne minden napra venni egyet. Ráadásul a korábbi szériákat már 50 forint körül meg lehet venni. Az újabban valamivel drágábbak, de nem kell kasszát robbantani annak, aki ilyet akar. Saját szerkezet, saját tok, saját design. Minden, ami egy rendes órához kell.

Hamilton Jazzmaster Thinline (Auto)

A Hamiltonokat nem lehet nem imádni. Ennyire földreszállt árú, kifogástalan minőségű svájci óragyártó kevés van. Volt szerencsém kézben tartani egy Longines Flagshipet és egy Hamilton Jazzmastert egyszerre és azt kell hogy mondjam, hogy ha nem lett volna rajtuk a márka, nem mondtam volna meg, hogy melyiket ki gyártotta. Ez az óra nem is kimondottan olcsó: kétszázezer forint környékén lehet hozzájutni az internetről, ha mindenféle vámot és miegyebet beleszámolunk, de ennyiért az automata változatot kapjuk. A quartz verzió körülbelül feleennyibe kerül.

Ha valakinek svájci minőség kell, illetve szeretné, ha a fellow órabuzik elismerően nyilatkozzanak a választásáról, akkor nem érdemes tovább keresni. Az képviselő-klubban, a minisztériumban és a speciális iskolák diákjai között nem vált ki elismerést, de mondjuk ez nem is nagyon számít.

Seiko Presage

A 6R15-tel szerelt SPB069J1 (a japánok nem normálisak, ha elnevezésekről van szó, bazmeg…) Presage Moonlit Blue órája az egyik legszebb japán óra, amit valaha láttam. Mondjuk sosem voltam nagy barátja a milliós Grand Seikok dizájnjának (még ha a belbecset nagyon is tisztelem náluk), de ez az óra lélegzetelállító élőben is és képeken is. Annyira végtelenül kedvesen nagypapis, hogy még azt a holdacskát is meg tudom neki bocsátani. Sőt, együtt kuncognék a dizájnerével, hogy mennyire édibédi.

Ha a Rolex megengedheti, hogy Mercedes jeleket tesz az óráira, akkor mit nekünk egy holdacska? Az a baj, hogy valószínűleg nem fogok együtt kuncogni a dizájnerével az órámon, mert hogy Seiko mivolta ellenére a 6R15 szerkezetes órák a Grand Seiko utáni következő lépcsők a gyártó kínálatában, ehhez mért áron: itthon 350 ezerért lehet hozzájutni és máshol se nagyon olcsóbb.

Citizen NH8350-08E

Bár a Citizen az eco-drive szerkezeteiről híres, ez az óra mégsem ezért érdekes. Sokat gondolkoztam, hogy az ultravékony Stilettot tegyem be a felsorolásba, vagy ezt a gyöngyszemet – nehéz kör volt. A dallamos nevű NH8350-08E egyszerre a legszebb nevű és az egyik legolcsóbb automata elegáns óra a piacon. Az NH8350 egyébként egy komplett széria Miyota szerkezettel, ami jól kipróbált és strapabíró japcsi cucc. Van fémszíjas és bőrszíjas, ilyen-olyan számlappal, mindenki igényeihez mérten. Nagyjából 45-50 ezer forint környékéért beszerezhető a világszőttesről.

Citizen Stiletto

Sokat gondolkoztam, aztán úgy döntöttem, hogy mindkét Citizennek itt a helye. A Stiletto ráadásul több szempontból is különleges: nyilván szupervékony, emellett rengeteg variánsa van, plusz még napfénnyel táplálkozik, mint minden rendes eco-drive. Kapható kerek és szögletes tokkal, többféle színben és sokféle szíjjal. Egy igazi csemege, mondjuk zsebbenyúlósabb: körülbelül 60-70 körül lehet legolcsóbban hozzájutni.

Timex Marlin

A Timex évekkel ezelőtt kibaszott mindent, ami a mechanikus órák gyártásához kellett, ezért jött elég komoly meglepetésként, hogy a kis Marlint újraélesztették. Bár az óra tényleg elég mütyür a mai standardokhoz (mindössze 34mm), de kézihúzós és automata változatban is kapható. Ebben is jó eséllyel Miyota ketyeg, az ára eléggé meghatározhatatlan a nehéz hozzáférhetősége miatt, de körülbelül 60-70 ezer forintért ezt is meg lehet vásárolni. A kézihúzós változat valamivel olcsóbb, de mivel nem annyira van japán kézihúzós, én speciel élek a gyanúperrel a szerkezet származását illetően. Na de kussolok, maga az óra tényleg fasza.

Tissot PR100

Hunyorítva a Ballade Powermaticra hasonlít, ami egy COSC minősített óra, ugyanakkor körülbelül háromszázért. Még így is az egyik legjobb ár-érték arányú Tissot és tulajdonképpen egy Omega Globemaster, de erről talán majd legközelebb. Ez az óra viszont jóval olcsóbb, mondjuk nem is annyira “klesszi”. Kicsit a mindennapi óra határán masíroz, valahol ugyanott, ahol a Certina DS, de még nem olyan, ami kínos lenne, a Certina DS meg valahogy pont átbillen. Bőr szíjjal egészen elfogadható öltönyóra, mindennapokra meg praktikusabb és kevésbé büdös viselet a gyári fém szíjával. Ráadásul 70 körül el lehet csípni, egy rendes szíj sem kerül többe tízezernél.

Vacheron Constantin Patrimony

Talán az eddig felsoroltak közül a legszebb óra, de ugye ízlésről nehéz vitatkozni. Az mindenesetre tény, hogy a leegyszerűsített, másodperc mutató nélküli külső nagyon szépen harmonizál az egyszerű vonalvezetéssel. Az Orienthez, Seikohoz és Citizenhez hasonlóan itt is házon belüli szerkezet van az órában, ugyanakkor a Marvinhoz hasonlóan a filigránsága miatt kézzel húzósra gyártották. Ráadásul a VC egyik legolcsóbb órájáról beszélünk (ha nem a legolcsóbbról): húszezerért a miénk lehet a másodperc mutató nélküli változat. Persze euróban.

HOLDKOMP