Íme, Isten halálra rémült szolgálóleánya

Lk 1,26-38

Jézus születésének ígérete

²⁶A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, ²⁷egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. ²⁸Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” ²⁹Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! ³¹Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. ³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ³³ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” ³⁴Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” ³⁵Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. ³⁶Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, ³⁷mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” ³⁸Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.

A történetet mindenki ismeri, a folytatást is. Mária gyermeket fogant, és fiút szült, a fentebbi jelenet pedig számos festőt megihletett az évszázadok alatt. Ezeknek a képeknek leginkább egyetlen nagy, közös vonása van; Mária magától értetődően reagál arra, hogy szűzi lakában meglátogatja egy angyal, és áhítattal veszi tudomásul, hogy szüzesség ide vagy oda, ő most bizony terhes lesz, és még fiú is lesz az istenadta. Még a nevét se ő találhatja ki, mert angyali utasítás, hogy Jézus legyen. Ja, és Isten Fia is lesz, meg trónörökös.

Hitélet ide vagy oda, normális nő egy ilyentől minimum megzakkan. Abban az időben talán gyakoribb volt, hogy angyalok jelengettek meg mindenütt, és biztos szépek is voltak, legalábbis Szodoma és Gomora lakói örömest “megismerték” volna őket, közelebbről és behatóan. De az, hogy csak úgy ukmukfukk megjelenik egy ilyen szárnyas fószer, és közli, hogy mától kilenc hónapig elmarad a mensid, hát ez azért elég kemény vonulat.

Nem így Mária. Ő csak annyit kérdezett, hogy ezt így mégis hogy, mert szűz ide vagy oda, a madarak és méhek már a bibliai korban is úgy kufircoltak, mint manapság teszik. Mária pedig falusi leány volt, nyilván látott egyetsmást a kiscsikó/kisszamár/kistehén születési előzményeiből. Miután az angyal megnyugtatta, hogy majd ezt Isten árnyéka elintézi, ugyanúgy, ahogy Mária idős és meddő rokonát, Mária fejet hajtott, és azt mondta; oké, ámen.

Na, ezt a teóriát vették alapul a festők, és századokon át pingálták a töknyugodtan áhító Mária előtt becsicskult angyalt.

Ezen a bizánci remekművön a lámpalázas angyal tekercsről olvassa fel a mondókáját, Mária pedig könyvből puskázik

Gerard David galambbal tette tökéletessé az áhítatot és a rettenetet

Murillo ügyelt a kis puttók seggének esztétikájára (is). Mária lábánál kupacban a frissen mosott pelenkáik

Svitosar Nenyuk galambja derűs reggeli napfényben pisili szemközt Máriát, miközben az angyal gázfelhőkön egyensúlyoz

El Greco Máriája megkérdezi a pincért, hogy milyen bort ajánl a sültgalamb mellé

Random szentkép, bódítóan unalmas ruhabemutatóval

Ennyi szar után határozott örömmel töltött el, amikor rátaláltam Dante Gabriel Rossetti képére.

Csak semmi felesleges barokkos túlzás, kérem. Imádom ezt a képet.

Rossetti 1850-ben festette, preraffaelita stílusban. Húga, a húsz éves Christina Rossetti, költőnő, állt modellt Máriához; a festő mindössze a haja színét változtatta meg.

A kép kiakasztotta a kritikusokat. Mária nem áhítattal imádkozva glóriázik az angyal láttán, hanem álmából, felriasztva, ágyban-hálóingben fogadja a szárnyatlan és a köntöse alatt nyilvánvalóan meztelen angyalt. Mária szimbólumszíne, a kék, a szüzességre utal, a vörös Krisztus kiontott vérére. A liliom, amelyet az angyal Máriának nyújt, a tisztaság virágai, ugyanakkor temetési virágok is.

Ez a kép forradalmian frisset rúg ad a megszáradt dogmatikus tematikába. A fiatal lány Mária megrettenve, ijedten lapul a fal mellé, a tisztelettől és döbbenettől lélegezni is alig mer, amit pedig az angyal közöl vele, az olyannyira elképesztő, hogy szinte fel se fogja. A gyermek híre ugyanis nem örömhír; férj nélkül, abban a kultúrában egy férjezetlen nő terhessége a halálos ítélettel egyenértékű. De nincs mit tenni, Mária fejében meg se fordul, hogy kikeljen a dolog ellen; az angyal isten hírnöke, amit mond, amit az Úr üzen, az úgy legyen. Az angyal gyengéden, megértően közeledik a fiatal lányhoz, kedves mozdulattal nyújtja felé a liliomszálat.

Imádom ezt a képet.