A nap amikor ráébredsz
Hogy rendszeresen kecskeszart kensz a hajadra, ráadásul önként.
Az argán olaj az egyik legfontosabb komponense a drágább samponoknak és hajbalzsamoknak. Hidratál és a hajas fejbőr szőrzetet fényesen csillogóvá teszi.
Kétféle előállítási módja van, az ipari, ott 50 kiló argánmagból kb. 1 liter olajat lehet kihozni, a hagyományos módszerrel kb. a felét.
Marokkó a legnagyobb termelő, egy átlagos családi vállalkozásban az ipari üzem akár napi 20 litert is elő tud állítani. Aztán már csak 2000 km-t kell utaznia, hogy 20x-os higításban vízzel, emulgeálószerekkel elegyítve (a víz és az olaj magától nem keveredik, hanem szétválik, lásd lentebb) a boldog fogyasztó a hajára kenegethesse.
A hagyományos előállítás során berber asszonyok kézzel törik a magokat, az így elkészült paszta vízzel összekeverve egy egész érdekes dolgot csinál: a szilárd alkotóelemek a víz alján maradnak, az értékes olaj pedig fajsúlyánál fogva a víz felszínére emelkedik. Elég jó kis processz.
De hogy jön képbe a kecske?
Hát csak úgy, hogy az argánfa termése rohadt kemény héjú, kézzel reménytelen a nyitása. Ha lepereg a földre és megsüti a marokkói napocska, akkor egyenesen páncéllá alakul.
A kecskéket ez viszont egyáltalán nem zavarja. Fellegelik a földről, a bélrendszerükben a héj megpuhul és az értékes argándióhús megemésztődik. Az emészthetetlen magot pedig egyszerűen kiszarják.
Innentől indul a feldolgozás: szorgos berber kezek összeszedegetik a szaros magvakat, és viszik haza az asszonyoknak.
Azt gondolnátok, hogy jóokés, hát a hajamra kentem, nincs abban semmi különös. Más is csinálja.
Azonban az argánolajnak nem csak kozmetikai, hanem gasztronómiai felhasználása is létezik.
Persze bárki jöhet a cibetmacska szarta kávéval.
De ettetek ma már olajjá préselt kecskeszart?
