Gulisio Tímea: Baby-boom

Olyan lányt ismertem, aki a vécéülőkétől lett terhes. Olyat is, aki egy vibrátortól. Ám ami velem történt, attól még egy szfinxnek is felállna hátán a szőr.

A Fekete Pénteken kezdődött. Egy óriásplakáton megláttam, hogy a közeli hipermarketben féláron kaphatók az okostelefonok. Az enyém már régóta haldoklik, gondoltam, itt az ideje beszerezni egy újat. Számítottam arra, hogy kis híján kitapossák majd a belemet a tömegtülekedésben, de hajthatatlan voltam. Ám a megtaposásnál is rosszabb dolog fogadott: reggel kilenc volt, de már elkapkodták a telefonokat. Plazmatévét és mikrohullámú sütőt kínálgattak helyette. Kapják be! Ha már itt vagyok, körülnézek! – azzal az élelmiszer-részlegre vettem az irányt. Már előre csorgott a nyálam az akciós sajtos-sonkás pulykamell fasírtokra és a félig műanyag hamburgerpogácsákra. Ám ezek is elfogytak.

– Mi van itt egyáltalán? – kérdezem az utamba akadó árufeltöltő srácot.

– Baby-boom!

– Micsoda?

– Az új kézműves termékünk! Kisjézus formájú, direkt karácsonyra – mutat egy nagy kupac zöld tűlevélmintákkal díszített zacskóra a csokimikulások szomszédságában. Megszemlélem közelebbről. A tasakokban valóban embriók úsznak valami félig áttetsző lében. Mint a mozzarella sajt. Megborzongok.

– Ez rémes! – nyögöm halkan. Nem vagyok egy nagy vallásgyakorló, de ez mégis csak túlzás.

– De olcsó, csak ma 999 Ft-ért! Ne hagyja ki!

Iszonyodva emelek fel egyet. „10 db-os kiszerelés, hústermék. Nyomokban földimogyorót, diót és tejszármazékokat tartalmazhat! Stb.” Ahogy bámulom ott földbe gyökerezve, egyszer csak valaki rám kacsint a tűlevelek mögül. Szűz Mária az, felismerem. Épp olyan gyönyörű, mint a szentképeken, annyi különbséggel, hogy a szeme nem kék, hanem barna. Hófehér arcán enyhe szégyenpír jelenik meg, ahogy az egy szűztől elvárható. Nem bírom otthagyni, megveszem.

Otthon nagy izgalommal nyitom ki a csomagot. „Felbontás után hűtést igényel!” – hirdeti a felirat. Még egy receptet is mellékeltek hozzá: „Bébi-Jézus szalmaburgonyával, almaszósszal.” Főzéssel nem bíbelődöm, lusta vagyok, és különben sem szeretem az édes ételeket. A leírás szerint natúr formában is fogyasztható. Megsózom, amitől vakarózni, megborsozom, amitől tüsszögni kezd. Egész aranyos kis jószág – gondolom, de gyorsan bekapom, mielőtt még megszánnám. Ügyes kis másolat, de csak egy kaja, mint a gumimacik. Az íze nem túl különleges, olyan, mint a főtt gesztenyéé. Talán abból készítik. Gesztenyepüré, zselatin, cukor, állagjavító, keményítő, tartósítószer és a többi szokásos adalék, az apró betűt el sem olvasom. Csak ne lenne olyan vér-utóíze. Éhes vagyok, bekapok mindjárt hármat, eszem hozzá egy szelet kenyeret, majd ledöntök utána egy pohár száraz vörösbort. Ez utóbbit nem szabadott volna.

Lefekszem, de egész éjjel rémálmok gyötörnek. Koszos rongyokba öltözött, gubancos szakállú embereket látok, elcsúszok egy szamárürüléken, tüskebokorba esek. Végeláthatatlan hosszú úton gyalogolok egy ismeretlen férfival. Szép, magas, szőke angyal száll az ágyam végébe, ráül a lábamra, súlya alatt elgémberedek. Felébredek, még mindig ott van. Gyorsan lehunyom a szemem, hogy eltűnjön a látomás. Ám csak nem megy el, halkan beszél hozzám valami ismeretlen nyelven. Hozzávágok egy, az éjjeliszekrényemen heverő Bibliát (még anyámé volt, én sose olvasnék ilyesmit), és morcosan fordulok a fal felé.

Havas reggelre virradok. A házak és a templom tetejét cukormázként borítja a fehérség. Fázós lábamat szőrös mamuszba bújtatom, és ellenőrzöm, nem aludt-e ki a kályhában a láng. Nem. Sőt: a kis kék nyelvecske vidám manóként ficánkol. Benézek a hűtőbe, reggeliznem kéne. Tejföl, sajt, olívaolaj, párizsi. Nem kívánom. Narancsot, banánt sem. Hirtelen rám tör a hányinger, és minden elsötétedik előttem. A hideg konyhakövön térek magamhoz. Fáj a fejem. Korog a gyomrom, mégiscsak enni kellene valamit. Megpillantom a Baby Boom csomagot. Óvatlan voltam, nem zártam vissza, ezért a kis emberkék kikapálództák magukat a zacskóból, és most halkan gőgicsélve szopják az ujjukat egy-egy csomag répa, krumpli között. Nagyon kívánatos falatkák, semmi mást el sem tudnék képzelni reggelire. Elfogyasztom a maradék hetet. Tormát is eszek hozzá, ez nem tetszik nekik, dühösen dörgölik az orrocskájukat. De nincs kegyelem, a gyomromban végzik. Mindjárt karácsony, egész évben spóroltam, ennyi dőzsölés nekem is jár. Jóízűt böfögök.

Levetkőzöm a zuhanyzáshoz. Egy gyors, rutinszerű pillantást vetek magamra a fürdőszobaszekrény teljes alakos tükrében. A látvány döbbenetes: hasam az ötszörösére nőtt. Úgy nézek ki, mint egy hét hónapos terhes.

– De hisz ez lehetetlen! Nem voltam senkivel vagy fél éve! Talán hasvízkórt kaptam? Az az ocsmányság tehet róla! Csupa műanyag! A mekis kajától puffadtam fel egyszer, de közel sem ennyire.

Felkapok egy nadrágot, cipőt, pulóvert, kabátot, és a sapkám is ottfelejtve loholok a bolt felé. Gyorsan kifulladok, nehéznek érzem magam.

– Vettem tegnap egy terméket… És probléma van vele…

– Blokk?

– Nincs.

– Akkor sajnálom, nem tudjuk visszatéríteni az árát – közli unottan a kasszás néni.

– De nézze!- húzom szét a dzsekim – ez történt, miután este megettem.

– Más is történt ott este, de már nem tegnap, hanem jó rég – kuncog az eladó.

– Kérem, higgyen nekem! Nem vagyok terhes!

– Az nem olyan biztos – lép hozzám a tegnapi árurakodó fiú. – Ivott rá, igaz?

– Hát, igen…

– Mennyit?

– Úgy két decit.

– Atyaég! Már egy decitől is kijöhet ez a kis…Öhm…Kellemetlenség.

– Az magának csak kis kellemetlenség, hogy görögdinnye méretűre nőtt a hasam?

– Rá van írva, hogy…

– Nem érdekel! Ez akkor is elfogadhatatlan! Feljelentem magukat a fogyasztóvédelemnél!

– Ez nem rossz ötlet, ha szerencséje van, térítik a pelenka árát – így a boltos néni.

– Micsodaaa? Ezt nem értem – hűlök el.

De addigra mindketten eltűntek.

Azonnal tárcsázom egy nőgyógyász számát. Azt kérdezi, hány hetes terhes vagyok, mondom egy napos, de már szép nagy. A pszichiátriát javasolja. Hívok egy másik dokit, aki hajlandó már ma délután fogadni a magánrendelésén.

– Azonnali abortuszt szeretnék! – mondom.

– Hölgyem, azt egy ilyen előrehaladott várandóság esetén már tilos elvégezni. Előbb kellett volna gondolkozni!

– De hiszen tegnap… – inkább visszaszívom, míg bolondnak nem néz.

Felfekszem a vizsgálóasztalra. Hideg, csúszós zselét ken szét a hasamon. Mikor az ultrahang képernyőjére tekint, eláll a lélegzete. Ráközelít. Tátva marad a szája.

– Asszonyom, Önnek nem csak egy, hanem három gyermeke is lesz. Gratulálok – fog kezet velem. – Hogy fog örülni az apuka ennek a karácsonyi meglepetésnek. Körülbelül addigra várható a szülés.

– De hiszen az mindjárt itt van!

– Bizony.

– Nincs apjuk! Ki az isten lenne,mikor nincs pasim?!

– Ne butáskodjon már. Tudom, nem egyszerű ilyen fiatalon, de beleszokik, mint mindenki, és boldog anya lesz – simít végig vállamon, és miután fizettem, kitessékel a rendelőből.

Magamra maradok a hófúvásban az üres pénztárcámmal és a nagy hasammal. Még hogy apja? Haha. Egy kutyám van csak, az is lány.

Telnek a napok, próbálom elterelni a figyelmemet állapotomról, felhalmozok egy rakás fantasy könyvet és beletemetkezem az olvasásba. Épp Eragon urgalokkal folytatott végső küzdelménél tartok, mikor éles fájdalom hasít belém. Lábam közül édeskés illatú, enyhén véres, vízszerű folyadék csöpög reggel óta, de nem vettem tudomást róla. Tovább nem tagadhatom, eljött az idő.

A tömegközlekedés a nagy hó miatt leállt, kórházba se mehetek. Mi lesz most, mi van, ha belehalok a szülésbe? Mit csináljak a kölykökkel? Mekkorák lesznek? Igazi, háromkilós embergyerekek, vagy kicsi gumicukorszörnyek? Utóbbiaktól könnyű lenne megszabadulni.

Megállíthatatlanul beindul a szülés. Minden erőmet összeszedve nyomok. Az alfelem szétreped. Felsír az első. Alig merem megnézni, de aztán felsóhajtok a megkönnyebbüléstől: normális csecsemő, fiú. Gyorsan követi a másik, majd a harmadik, mindegyik fiú. Mint az állatok, elrágom a köldökzsinórt. Langyos vízzel megmosdatom, és az ágyamra fektetem őket, szép sorjában. Bömbölnek. Hogy szoptassam meg mind a hármat, mikor csak két mellem van? A vérveszteségtől kimerülten dőlök le, azonnal elalszom. Szomszédom, Áts Józsi meglátogat álmomban, és ezt mondja, a gyerekekért jött. Teljesítettem küldetésem, amiért Isten bőségesen megajándékoz majd.

– Ha anyagilag segítene kicsit – reménykedem.

– Isten nem pénzzel fizet – mondja a szakállas férfi.

– Csak gyereket ne adjon többet!

– Nem elég jutalom az, hogy esélyt kaptál arra, hogy a te méhedből származzék a következő megváltó? Hogy eltorzult a világ azóta…Micsoda asszonyok – csóválja a fejét József.

– Mi ez az egész? – kérdezem.

– Ez a Nagy Küldetés második felvonása. Isten finanszírozza az egyik izraeli vállalkozót, aki a Baby Boomot forgalomba hozta. Tudta, hogy a mai kor női szeretik az italt. A születendő gyermekek közül az egyik az új Krisztus lesz. Visszajön, a mi Urunk dicsőségére!

– De Isten miért nem keres egy szent életű szüzet?

– Mert gazdasági szempontok is vannak. Apácáknak nem sok mindent lehet eladni.

– Nem túl gazdaságos egy csomó Kis Jézust elpazarolni. Nálam a tízből hét a klotyóban végezte – jegyzem meg.

– Még így is költséghatékony az új teremtési módszer. Lehet, hogy felvetem, mi lenne, ha ezentúl így szaporodna a Föld népe. Mennyi felesleges bénázástól menekülnének meg az emberek.

Lehet.

  • SpaceWolf

    Híínnye

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    Ez.
    Nagyon szép bemutatkozás.
    A vasárnap az új hétfő (is)?

    • :/

      Nem.

  • Magister Ludi

    Kész. Bernard megette Komor Zolit.

    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

      Egy lányé a poszt.

      • Magister Ludi

        Akkor Timit ette meg. El se merem képzelni, mi lesz, ha majd Komor Zolit is megeszi.
        Ne hagyjátok éhezni, mert beláthatatlanok a következmények.

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          bernard viszi a kultúrmissziót, szerintem helyesen

          • Magister Ludi

            jólvanmár! Úgy rémlett, Komor Zoli a saját neve alatt ír, de most megnéztem, és azt is Bernard pakolta ki.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Picit összeomlottunk, nem jött ki a lépés.
            Pótoljuk.

          • Magister Ludi

            én is össze vagyok omolva, éljen a mindennaphétfő!

          • Bernard Black

            A művészúr minden héten küld egy történetet leadképpel együtt, holnap sem maradtok betevő bizarro nélkül 🙂
            és tényleg nem én vagyok ő, mert már találkoztunk is, és feltűnően egy másik személy volt, vagy ez valami olyan cucc lehetett, mint a ragyogás bárpultos jelenete. Tímea se vagyok én.

          • Magister Ludi

            mondom, teljesen úgy rémlett, hogy ő maga rakja ki a posztokat saját név alatt, ez zavart meg.
            (De visszanéztem, és a legutóbbit is te raktad ki.)

          • Bernard Black

            kommentelni néha szokott saját néven, biztos az zavart meg 🙂

  • :/
    • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★
      • vau

        Blue, figy, nem kért minket a Timi, hogy csináljunk neki júzert?

        • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

          bernard írta, de aztán nem jutott tovább. Külön rákérdeztem.
          Nem rajtm múlt, vagy ha igen, korbácsoljatok meg.
          Na jó, a korbács talán túlzás, három pohókot dörgoljetek hozzám.
          Na jó, akkor azt sem, kettő pohók és egy hojsza.

          • vau

            Nálam sem volt utóélete a dolognak, de akkor majd meglátjuk.

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Tehát már meg sem korbácsolnál?
            Egyáltalán nem tisztelsz.

          • taro

            bolyhos cukorborsókkal fog megdobálni helyette

          • Bernard Black

            csináljatok neki egyet, elküldtem a mailcímét, ezt még kiraktam, a többit akár már ő is intézheti saját néven 🙂

    • taro

      #everydayismonday

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Most rögtön írj rám ide: blue@holdkomp.rocks
        A kommentes mail címed kettő pofont adott, pedig megvolt a jószándék.

        • taro

          írtam

          • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

            Megvagy. 🙂

  • vau
  • ✪☼­­

    Komor Zoli átoperáltatta a nevét?

  • Ziles Gizi

    Túl sok az aktus nélküli teherbeesések száma ezen a vasárnapon.

  • Bernard Black

    a sózásnál és borsozásnál éreztem úgy, hogy ez.

  • orizatriznyák

    Komor Tímea. Amúgy Áts Józsi hova vitte a gyerekeket?

  • 

    Bizarro-nagykövetséget nyittok?

  • egyedi

    és most akkor mi lett volna, ha nem nyersen eszi?

%d bloggers like this: