Ír kocsmapunkot csak Los Angelesből!
Pete McCarthy, a nyolckincs-szósz és a kelta kultúra népszerűsítője írta valahol, hogy sehol sem annyira kelták a népek, mint Amerikában.
Na, ez a Flogging Mollynak annyira bejött, hogy én simán elhittem nekik elsőre, hogy írek, egyébként olyan kocsmapunkban utaznak, amiért az ember tényleg elutazna Írországba, kisebb szépséghiba, hogy ott maximum vendégek lehetnek. Azért nem szarral gurigáznak: az egyik kedvenc számom tőlük, a Within a mile of Home lemezt a Clash frontemberének dedikálták, de nem véletlen, ha a Dropkick Murphys is beugrik, igaz, a Molly kevésbé punk, kevésbé tekerős és több köze van a kocsmazenéhez, mint a massachusettsi szintén nagyon kelta bandához. A kocsmazenekar-karakterhez hozzátartozik az is, hogy bizony nem mindig játszanak tisztán, legalábbis volt néhány megbicsaklás az első lemezen, de oda se neki, ráadásul a punkzenekaroktól egyenesen sértés lenne számon kérni, hogy épp mit csinálnak, a népi vonal meg az erőteljes alkoholfogyasztás mellett szól. A Within a Mile of Home mellett a Factory Girls és a Black Friday Rule is erősen hallgatható, de igazából különösen szar számot nem is tudok tőlük, ha tudod, mire fizettél be, pont azt fogod kapni, csak sajnos általában nem egy ír kocsmában.
A Flogging Molly egyébként július harmadikán érkezik a Budapest Parkba. És most legyen tánc meg zárcsökkentés!
