Ismét találtak valami szart

Most elég sokat, ráadásul jó messze egymástól.

Talán még sosem hasonlítottak össze annyi különböző korú és nemzetiségű szart, mint most: a régészek bahraini és holland emésztőgödrök tartalmát vetették össze, ezek közül a legrégebbit Krisztus előtt 500 körül szarták tele, ehhez képest a legfrissebb minta seggén úgyszólván még rajta van a tojáshéj, ez ugyanis csak 1700-ból származik. Nyilván szartak az emberek 1700 után is, de a kutatás csak idáig terjedt ki.

A szarkutatás hálás téma, sokat megtudhatunk belőle abból, hogy hogy éltek eleink, mit ettek, mitől téptek be, mit olvastak a trónon, hova lett a nagypapa szemüvege, ilyenek. A vikingszar vizsgálatakor megállapították, hogy milyen budikat használhattak, a londoni szennyvíz pedig arról árulkodik, hogy a városban mindenki úgy tép, mint a veszett fene. Svájcban valamilyen oknál fogva pénzt szoktak olykor lehúzni a vécén, ez biztos ugyanoda tartozik, mint amikor valaki egy százdollárossal gyújt rá, gondolom, azok csinálják, akikből hiányzik az ehhez szükséges magamutogató hajlam.

A régészek most bélféregpetéket kerestek. Az világos volt, hogy egészen a közelmúltig a legtöbb ember tartott albérlőket a seggében, ezen a tiszta ivóvíz és a személyes higiénia fejlődése aztán sokat segített, de nem mindegy, hogyan lesz férges az ember, vannak olyan helyzetek ugyanis, ahol ez elkerülhető lenne, és most nem arra gondolok, hogy a legtöbben viszonylag ritkán csókolózunk kacsákkal (ettől egyébként nem férget lehet kapni, de ettől még nem jó ötlet). Az biztos, hogy a vizsgált mintákban elég sok parazita nyomát fedezték fel, a kérdés csak az volt, hogy a férgek állatról terjedtek-e emberre, vagy a népek egymást fertőzték-e meg, illetve lehetségesnek tűnt az is, hogy mégsem marhából készült az a tatárbifsztek (ugye ez az oka annak, hogy ennél az ételnél nagyon nem mindegy, hogy spórolnak-e az alapanyagon – ilyet rendelni étteremben olyan bizalmat feltételez, ami a mai világban már-már ostobaságnak hat).

A DNS-vizsgálat kiderítette, hogy a legtöbb esetben emberről emberre terjedt a kór, a második leggyakrabban előforduló féreg pedig fertőzött hússal került az emberek szervezetébe – ilyen az orsóféreg és az ostorféreg. Egyes latrinákban birkán, lovon, kutyán és disznón élősködő parazitákat találtak, ez egyrészt arra mutat, hogy állatok is fertőztek meg embereket, másrészt arra, hogy ha lovat tartasz, esélyes, hogy bezárkózik a vécébe a Háború és békével, te meg szarhatsz a csapba. Vagy csaphatsz a szarba.

Az is kiderült, hogy eleink mit fogyasztottak: Dániában a középkorban különösen népszerű fogásnak számított a bálna- és a nyúlhús, Észak-Európában pedig a hajdina és a káposzta volt a sláger. Ezek alapján inkább lettem volna dán, ki tudja, akkor talán néha kerülhetett volna sirályhojsza is az asztalra.

Azon kívül, hogy a tudósok szeretnek a szarban turkálni, azt remélik, hogy mindebből többet tudunk majd meg a paraziták terjedéséről, a különböző korok életéről és étrendjéről is.

(Inverse)