Ready Player One – spoilermentes ajánló
Ne nézzétek meg. Ha mégis meg akarjátok nézni, akkor elmondom a hajtás után spoilermentesen, hogy mire számítsatok.
Azaz módosítok: ha olyan emberek vagytok, mint Peter Griffin, akik benedvesednek minden mozis kikacsintástól, akkor el fogtok élvezni.
De ez valami kibaszottul fárasztó, ha ezt több, mint két órán keresztül kell néznetek. Baromi sokat elárul továbbá a moziról, hogy milyen felbontásban értékelték az emberek: eleve a fiatal lányok ötöde vette a fáradtságot a ratingre, a felnőtt nők arányában ez még alacsonyabb lett és a negyvenöt felettieket nem is érdekelte annyira. Negyvenöt fölötti nő a közelébe nem került.
Teljesen érthetetlen ugyanis, hogy hogy nem ment ki minden harminc év feletti a vetítésről.
A Ready Player One Spielberg kísérlete arra, hogy körbeszopjon mindenkit, aki vele együtt végigkurválkodta a nyolcvanas-kilencvenes éveket. Amikor megláttam Alan Silvestrit a stáblistában, már akkor lehetett sejteni, hogy haveri vállveregetésekkel megtömött szart kell végigkínlódni és persze nem is csalódtam. Nem állítom, hogy a bennem eltemetett kamasznak nem támadt merevedése az Antiochiai Szent Kézigránáttól vagy a DeLoreantól, de az alkalmi oldalba böködéstől és a “figyeldmá”-élménytől eltekintve baszottul nem adott semmit a film.
Batmobile, Gundam, Szupercsapat, V8 Interceptor, Christine, Robert Zemeckis referenciák, Mechagodzilla meg a kisfaszom.
Tök jó, csak a cselekmény egy kurvanagy semmi. Az első kibaszott másodperctől tudod, hogy mi fog történni, ezért a spoileres kritikával is bajban leszek, ami ezután jön fél órával, mert konkrétan biztos vagyok benne, hogy ember nincs ezen a kurva világon, aki ne látná hajszálpontosan, hogy mi fog történni.
Ami igazán szomorú ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy egy bestseller könyvre épül. Ha ez tényleg így van, akkor vagy a világ pusztulásra van ítélve, vagy annyira megcsonkították a forgatókönyvet, hogy azért nem érdemes megnézni ezt a szart. Sajnos sosem fogom megtudni, mert biztosan nem fogom elolvasni. Nincs az az isten.
Vizuálisan egy nagy semmi. Kurvasok CGI, mindenféle klisés formában, amit már egymilliószor láttunk. Egyetlen képet nem tudnék felidézni az egész filmből, amire emlékezni lehet, vagy amit ne láttam volna már ezerszer. Semmi, ismétlem semmi maradandót nem tudott felmutatni, pedig esküszöm kurvára igyekeztem. Ha mondjuk feleennyi energiát fektettek volna abba, hogy az egész kurva környezetet más popkult elemekből való összetákolásából állítsanak össze és a látványt olyan emberre bízzák, aki kijárt legalább egy OKJ-s operatőrtanfolyamot, akkor már jobb lett volna az egész.
De ebben a formájában egy előre pépesített szar, egy audiovizuális junk food. Tudjátok mi volt benne jó? Amit máshonnan vettek át.
Zokogni lett volna kedvem néhány jelenetnél, amikor Spielberg az Indiana Jones után egy másik kedvenc filmemet (ráadásul egy olyat, aminek az alkotóját saját bevallása szerint ő is szereti) egy hatalmas, sztratoszférából is szemmel látható, púderezett lófasszal kúrja seggbe.
Okádék egy vasárnap délutáni mozi, csak saját felelősségre. Szemmel láthatóan kibaszott szarul fog öregedni, ezért az egyetlen vígaszom, hogy a hasonszőrű túlhájpolt szemetekkel (Mátrix: Forradalmak, Baljós Árnyak, World War Z, Hobbit, Prometheus, Avatar) eltűnik a süllyesztőben öt éven belül.
