Jó reggelt, Vietnam!

Most mondhatnám, hogy reggeli helyett írom ezt, de valójában reggeli előtt, esetleg után, nézőponttól függően, sőt, az is lehet, hogy nem fogok reggelizni, de mégis úgy tűnik majd emiatt, hogy így tettem, pedig nem, de képzeljük el, hogy nem hajnali fél kettő van, hanem reggel, nem is tudom, hét körül, amikor a normális emberek reggeliznek, kilépnek az ajtón a mosolygó gyerekekkel, miután megitták a nagyon jó narancslevet, feltöltődtek kalciummal és vitaminokkal (egyébként a szarvasok is esznek emberi holttesteket, ha rájuk akadnak, egy borda elropogtatása tök jót tesz nekik), mindenki alig várja, hogy élénk színekben iskolába avagy munkába induljon, és elhagyja a medencés-garázsos kaliforniai házát, mert hát mégsem lehet úgy leélni egy életet, hogy minden fasza, kell valamit tenni a GDPért is.

Szóval semmi ötletem nem volt a török instant kávén kívül, azt meg most meg nem főzöm, egy másik reggelre tartogatom az egyébként máskor elfogyasztott zacskós csudaságot, úgyhogy húzzátok szét a függönyt, örüljetek az undorító napfénynek, amit én is hiányolni fogok, amikor nem fog a pofámba tűzni hajnalban, és élvezzétek a reggelt. Ja, és ne menjetek egy haverotok helyett Vietnamba.