Kedves Naplóm!

Pénztári ácsorgás közben, míg bambulom a szalagra tett cuccokat, néha elmélázom azon, hogy a vásárolni tervezett mindenféleségek közül tulajdonképpen melyik nélkülözhetetlen a túléléshez és melyiket sorolnám a „felesleges szar, amire nincs is szükségem” kategóriába. Ha elkövetem azt a hibát, hogy éhesen megyek boltba, az arány akár 90-10% is lehet a szarságok javára, de tudatosabb vásárlásoknál sem mindig sikerül 15% alá mennem.

Mi a manónak kellett nekem ez a tejberizs? Nem is biztos, hogy az: csak 7% a rizstartalma, a többi cukor és guargumi. Oké, tej is van benne, meg tojás és karotin egy csipetnyi aromával. Csupa hasznos dolog. Na de én sokkal jobbat is tudnék ám csinálni, ha rávinne a lélek. Zabkeksz? Felesleges szénhidrát, plusz minek fizetem akkor az edzőtermet. Light kóla? Kátrány édesítővel és szénsavval. Szeletelt paprikás szalámi? Elhozhattam volna anyáméktól a házit. WC illatosító? Eleve rózsaillatút szarok, ezt mindenki tudja. Szénsavas ásványvíz? Hát én tényleg balfasz vagyok.

Jó, vannak nélkülözhetetlen (vagy annak minősülő) dolgok, mert mégiscsak igazodni kell valamennyire a társadalmi normákhoz, de az már érdekes kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt. Például a klotyeszpapírt egyelőre nem tervezem lecserélni lapulevélre, mondván, hogy az mennyivel olcsóbb, de öblítő helyett évek óta ecetet használok. Akkor még nem gazdasági megfontolások vezettek, csak nem bírom az öblítő illatot. Nem, nem lesz ecetszagú a ruha, teljesen semleges, illatmentes marad. A mosógépem sem ment tönkre, pedig 13 éve nyúzom és a ruháim is jól bírják, aki batikolt már pólót, tudja, hogy ecettel szokták fixálni a színeket.

Szóval elhatároztam, hogy kicsit jobban átgondolom a költéseimet.

Eszembe jutott, hogy nagyanyám évtizedekig vezetett háztartási naplót: szépen összegyűjtötte a blokkokat, aztán kategóriákba rendezve minden nap tételesen (árucikkenként, bizony) felírta az összegeket. Nem véletlen, hogy teljesen képben volt az árakkal. Míg ha anyám megkérdezi tőlem, hogy itt felénk mennyi a batáta, nem tudok nyilatkozni, még életemben nem néztem meg az árát. Talán feltűnne, ha kirívóan drága lenne, de egy gumónál nem szoktam sokat morfondírozni. Úgyhogy megfogadtam Gáspár Ignác tanácsát 1877-ből:

Minden üzletnek, mely rendszeresen űzetik, könyvekkel kell bírnia, melyekben a bevételek és kiadások pontosan bejegyeztetnek. A háztartás is üzlet.

Kezdetben papíron próbálkoztam: kockás füzet, tételes kiadások, szépen kidolgozott csoportosítási rendszer, hogy aztán a harmadik napon az egészet füzetestől, tollastól bebasszam a sarokba. Dögöljek meg állva, ha én ezzel napi 5 percnél többet vacakolok! Viszont ebben a három napban mindennek úgy tudtam az árát, mintha az életem múlna rajta. Sajnos akkor éppen senki nem volt kíváncsi a nagyszerű tudományomra.

Az lett a vége a dolognak, hogy kerestem a neten egy megfelelő háztartási napló sablont (igen, jól gondoljátok, ahhoz is lusta voltam, hogy saját magamnak fabrikáljak egyet), és nap végén szépen beírom az összegeket, de nem tételesen, hanem kategóriánként. A napló havi bontásban van megszerkesztve, úgyhogy a már beírtakhoz egyszerűen hozzáadom az aznapi költéseket. Amíg beírosgatom a számokat, a blokkokat is átbogarászom, hogy szörnyülködjek kicsit.

A kategóriarendszer elég életszerű, az indiai futókacsa-bérlés pl. simán beilleszthető a kert rovatba, de még az olyan kiadások is külön gyűjthetők, mint az ajándékozás/karácsony, a fotózás vagy a banki költségek. Vannak persze sorok, amiket ki is vehetnék (állatorvos vagy gyerektartás), de benne hagyom és megnyugvással konstatálom, hogy legalább ezekre nem költök. A cigire pl. – nagyon helyesen – nincs külön kategória, úgyhogy ha néha veszek, a hobbi sorban tüntetem fel. Aki kurvázik, esetleg a szórakozás tárgykörön belül a wellnessbe tudja beilleszteni ezt a kiadást.

A naplóban ráadásul a bevételeket is lehet gyűjteni: ilyenkor elgondolkozom, hogy vennem kéne részvényeket, mert akkor az osztalék rovatot is fel tudnám tölteni, esetleg bérbe kéne adnom valamit, de a hajszárítómon kívül (nagyon szuper kis gép) egyelőre nincs érdemlegesen bérbe adható cuccom.

Összességében teljesen elégedettek vagyunk egymással: én és a háztartási naplóm! Remélem, a digitális régészek egyszer megtalálják ezt az excel file-t, hogy ők is boldogan elemezzék egy vidéki háztartás egyszerű mindennapjait.