Kék láva?
2014-ben Olivier Grunewald francia fotós egy különleges jávai vulkánról készült képei bejárták a netet. A képeken látható színek, fények a valóságban is ugyanúgy festenek: a hegyoldalon lecsorgó láva kék színben pompázik. Vagy mégsem?
Jáva szigetének keleti részén Banyuwangi tartományban magasodik a minket érdeklő nem mindennapi természeti jelenség. A mai Ijen-fennsík a pleisztocénben az eredetileg 4000 méteres Ijen vulkán összeomlása révén jött létre. A területen több rétegvulkán is kibuggyant az idők során, ezek közül az egyik a Kawah Ijen.
A rétegvulkánok általában kúp alakú tűzhányók, amelyekből a kiömlő láva viszonylag gyorsan megszilárdul, így építve tovább a jellegzetes formát. Indonéziában nincs hiány belőlük, a ma is aktívak „csak” 129-en vannak. Közülük is talán a legismertebbek a Krakatau és a Merapi. Előbbi 2011-ben, míg az utóbbi 2010-ben tört ki legutoljára. Tehát arrafelé nem igazán ismert az unalmas hétköznap fogalma.
Méreteit tekintve az Ijen kaldera 20 km átmérőjű, a kráter pereme pedig 2386 méterrel magasodik a tengerszint fölé. Az aktív vulkánságot valóban komolyan veszi: csak a XX. században hétszer tört ki, utoljára 1999-ben műsorozott.
A kráterben egy, a legmélyebb pontján 200 méter mély csodaszép kék vizű tavacska húzódik meg. Ez a tó finoman fogalmazva is egy időzített bomba. Kénsav fodrozódik benne (pH 0.5) és lefolyásul egyetlen folyó indul belőle, a Banyupahit. Ha egy, az eddigieknél komolyabb kitörés következtében kiszabadulna, becslések szerint 36 millió köbméternyi a mindent is pusztító áradat zúdulna le a Banyupahit medre mentén, amelynek felső szakaszánál még most, békeidőben sem marad meg semmilyen élet.
Mit is tegyünk, ha van egy tavunk tele kénsavval a partján pedig megszilárdult kénrétegek tömkelege? Naná, hogy hajtsuk ki a még ilyen gyilkos munkának is örülő helyieket, hogy aztán napi 6-10 dollárnak megfelelő összegért fejenként 80-100 kg ként cipeljenek le a fenti kézi fejtésű bányából. Munkavédelem, mint olyan: egy-egy vizes rongy, amit a szájuk elé kötnek, sorozatosak a halállal végződő fordulók.
Ha a széljárás épp kedvezőtlen, a kezüket is alig látják a 250-300 méteres meredek úton, nem beszélve a mindenütt ott terpeszkedő hasadékokból feltörő kénes fumarola gőzökről. A munkások viszont még így is örülnek a kék tűzként emlegetett jelenségnek, mivel így éjjel is van egy kis fény amire fáklyákkal kell rásegíteniük.
Na akkor most kék az a láva, vagy nem? Sajnos nem, a láva teljesen hétköznapi. Viszont a földből folyamatosan feltörő 400-600 °C forróságú kéngázok a levegővel kölcsönhatásba lépve begyulladnak, a körülöttük levő korábban megszilárdult ként megolvasztják, ami pedig az alacsonyabb régiók felé csorog világító patakocskákként, hogy ott újból megdermedhessen és kihűlhessen.
Ez tűnik úgy, mintha kék lenne a Kawah Ijen lávája. Így, természetesen csak éjjel látható a jelenség.
A helyieket sem ejtették egyébként a fejükre, és mára nem kevesen a korábbi bányászok közül a turisták kalauzolásával foglalkoznak. A túrák nagyjából 3 óra gyaloglásból állnak míg felkapaszkodhatunk a tóhoz, ahonnan jól látszik az egész csoda. Gondolom, mondanom sem kell, semmi pénzért nem mennék a közelébe.
Ti viszont, ha belevágtok: sapka, sál, gázmaszk!
Ja, és a végére egy recept, ha esetleg lenne otthon némi lávátok.
Igazán egyszerű és gyors:
https://www.youtube.com/watch?v=i5MDnkV8DZA
